orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1798. jan. 15. Bécsben; atyja Trencsénmegyében körorvos volt; orvosi tanulmányait Bécsben végezte, hol 1820. orvosdoktorrá avatták; azután segédorvos lett a bécsi közkórházban. 1824. nov. elején a pesti egyetemhez az általános kór- és gyógyszertan rendes tanárává neveztetett ki és ezen minőségben működött (az 1848-49. tanév kivételével) haláláig. 1849-54-ig a dékáni tisztet viselte; a cs. kir. Ferencz József-rend lovagja volt. Meghalt 1854. nov. 9. Pesten.
Több gyógyszertani és balneologiai czikket írt az Orvosi Tárba (1838-48.) az Athenaeumba (1838. II. A szalatnyai savanyúvíz, 1841. I. Gyógyvíztani aphorismák) és az Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiba (I. 1841.).
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica de nevralgia faciali. Vindobonae, 1820.
2. Földszólítás Magyar- és Erdélyország orvosaihoz s természetvizsgálóihoz, Pest, 1841.
3. Néhány szó Magyarhon ásványvizeiről. U. ott, 1843.
4. Az egri sóforrás szétküldözött vizének hatásáról, együtt érzésből keletkezett mellbajjal szövődött idült természetű lobos májdugulásban. U. ott, 1843. (Németül. U. ott, 1843.).
5. A Magyarhonban mostanában uralkodó burgonyabetegség, észszerű mezei gazdák és természetvizsgálók számára. U. ott, 1847.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1824. II. 37. sz.
Orvosi Tár 1831. 89. l.
Szinnyei Könyvészete és Repertoriuma III. k. Természettudományok.
Hőgyes Endre Emlékkönyve. Bpest, 1896. 100. l. fénynyom. arczk. és gyászjelentés.