theologiai doktor, gyulafehérvári kanonok, szül. 1852. decz. 12. Kézdi-Vásárhelyt (Háromszékm.); a gymnasiumot Csík-Somlyón, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt, a theologiát a bécsi egyetemen mint pazmanita növendék végezte. 1875-ben pappá szenteltetett. Ezután két évig ismét Bécsben a Szent-Ágostonról nevezett felsőbb papnevelő intézetben volt, míg theologiai doktori czímet nyert. Ekkor visszatért egyházmegyéjébe s 1877. püspöki lyceumi, 1878. pedig theologiai tanárrá neveztetett ki (mely utóbbi minőségben képviselővé történt megválasztatásáig megmaradt). 1879. papnevelői tanulmányi felügyelő és szentszéki jegyző, 1883. szentszéki ülnök, 1884. egyházmegyei könyvtárőr, 1889. papnevelői kormányzó és székesegyházi kanonok lett. 1885. a budapesti egyetem hittani kara bekebelezett tagjává választotta. Az erdélyi róm. kath. irodalmi társulatnak titkára, jelenleg pedig ugyanezen társulatnak, mint az első fehérmegyei tört., rég. és term. tud. egyletnek alelnöke. 1892. Csík-Karczfalván szabadelvű párti programm alapján képviselővé választatott.
Czikkei a kath. hirlapokban és folyóiratokban jelentek meg.
Munkái:
1. A friedlingeni káplán. Oktató beszély. Molitor Vilmos után németből ford. Károly-Fehérvár, 1879.
2. Vezérkönyv a jubileumi teljes búcsú alkalmára. Gyula-Fehérvár, 1881.
3. Compendium Theologiae moralis. U. ott, 1903. (Ujfalusy-Tódor József tanár által).
Szerkesztette a Közművelődés cz. társulati lapot 1879. okt. 11-től 1888. végéig Gyulafehérvárt.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Sion 1890. 626. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1892. 336. l.
M. Állam 1903. 201. sz.