theologiai doktor, kegyesrendi áldozópap és tanár, szül. 1867. ápr. 29. Szabadkán, hol elvégezvén a gymnasium VII. osztályát, 1884. aug. 27. a rendbe lépett Váczon. Kecskeméten folytatta 1886-ig tanulmányait. 1886-87. Nyitrán a rendi hittani intézetbenm 1887-1891. a budapesti egyetemen hallgatta a theologiát, melyből 1894. doktori vizsgálatot tett. 1890. jún. 21. áldozópappá szentelték. Tanított Budapesten 1891-92., Selmeczbányán 1892-93., Léván 1893-1894.; ekkor Kolozsvárt a Kalazantinumban, a rend tanárképző és theologiai intézetében praefectus és tanár lett, majd 1895-1906. Budapesten. 1907-ben a rend kormánya házfőnöknek és helyettes plébánosnak tette Nagy-Károlyba, 1908 óta a debreczeni főgymnasium tanára.
Munkái:
1. Dissertatio de traditione divina. Levae, 1894. (Doktori értekezés).
2. Kath. vallástan. A középiskolák V-VIII. oszt. számára. Bpest, 1897-98., 1909. Négy rész.
3. A róm. kath. egyház története, különös tekintettel a magyar egyházi viszonyokra. A középiskolák VII. oszt. számára. U. ott, 1906.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 711. l.
M. Könyvészet 1902., 1904-1906.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és a Német Károly piarista tanár szíves közlése. (Rulla).