volt miniszterelnök, T. Lajos és Teleki Julia grófnő fia, szül. 1830. decz. 10. Geszten; nevelése a szülői háznál Szőnyi Pálra bízatott. A tanulói pálya befejezése után (1848) a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban lett számfeletti, később rendes segédfogalmazó. Midőn a kormány Debreczenbe tette át székhelyét, ő is vele ment, ekkor már mint fogalmazó. A szabadságharcz után testvéreivel együtt külföldre utazott s másfél évet a külföldi politikai s gazdasági intézmények tanulmányozására fordított. Különösen a berlini egyetemet látogatta. Majd hazatérve, a családi birtokon gazdálkodának szentelte idejét. 1855. a nagyszalontai reform. egyházmegye segédgondnokává választotta. Azon év szept. 1. kiadott pátens visszautasításának a debreczeni ref. közgyűlésen egyik leghatalmasabb szószólója volt. (1867-től a dunántúli ref. egyházkerület világi gondnoka volt.) Az 1861. országgyűlésre Debreczen első kerülete választotta meg képviselőjévé. A ház második ülésén (ápr. 9.) őt választották meg első alelnökké. Teleki László gróf halála után a határozati párt vezetését ő vette a kezébe s annak nézetét ő tolmácsolta és védte. A beállott provizorius korszak (1861-65.) idején a sajtót használta föl eszméinek megvédelmezésére. A Honban és M. Sajtóban megjelent vezérczikkei (Alföldi levelek 1-6.) a gazdaság, kereskedés, ipar legfontosabb kérdéseit, valamint a parlamenti felelős kormány és vármegyei rendszer összeférhetőségét veszik tüzetes tárgyalás alá. Midőn a király 1865. decz. 10-dikére az országgyűlést ismét összehívta, Tiszát ismét Debreczen választotta meg képviselőjének és ekkor Ghyczy Kálmánnal a balközép vezére volt. Befolyása és tekintélye 1867-től mindinkább emelkedett és nem csökkentette ezt a meghasonlás sem, mely pártjában a delegáczióba lépés miatt merült föl, a melynek orvoslására 1868. márcz. 17. Nagyváradra értekezletet hívott össze. Neki nagy érdeme van abban, hogy az országgyűlés a német-franczia háborúval szemben a semlegesség mellett foglalt állást; a nemzetiségi törvény is részben az ő szellemének műve. 1874. Ghyczy K. belépvén a kormánypártba, T. egyedül vette kezébe a párt vezetését. 1875. febr. 3. tartott beszédének hatása alatt a Bittó-kormány lemondott; a Deák-párt és balközép között fúzió jött létre. Az így alakult (1875. márcz. 3.) egyesült szabadelvű párt kormányában T. a belügyminiszteri tárczát foglalta el; Wenckheim Béla báró lemondása után pedig 1875. okt. 2. miniszterelnökké neveztetett ki és tizenötévig (1890-ig) ő volt a kormány vezetője és a mellett 1875-87. belügy-, 1887-90. pénzügyminisztere. 1877-ben, az Ausztriával való kiegyezési tárgyalások idején (február 7.) és 1878-ban Bosznia és Herczegovina okkupácziója miatt le is mondott; de senki sem merte elvállalni helyette az új kormány alakítását. 1879-ben nagy politikai ténye volt az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország között létrehozott védő és támadó szövetség, mely az európai béke fentartásának egyik legerősebb biztosítékává lett. 1886. a Janszky-ügy, 1888 végén a beterjesztett véderő-javaslat T. állását a parlamentben megingatta. 1890. márcz. 13. a honossági törvény tárgyalása alatt tett nyilatkozata következtében lemondott a kormányról és mint egyszerű (nagyváradi) képviselő visszavonult a pártba, melynek ezentúl is irányadója és tanácsadója volt. Utolsó politikai beszédét Nagyváradon 1901. szept. 3. mondotta. Ugyanott az ez évi általános választáskor megbuktatták és mandátumot csak 1902. jan. 12. kapott. Az 1861. országgyűlésen ápr. 19. alelnökké történt megválasztatásakor tett kijelentése politikájának jellemzését foglalja magában: «Bátraknak kell lennünk nemcsak személyesen, de politikánkban is és mégis óvakodnunk kell a vakmerőségtől; nekünk okosaknak és előrelátóknak kell lennünk, de fölötte vigyázni egyszersmind, nehogy ezen két magában megbecsülhetlen tulajdon túlzása által gyáva politikát kövessünk s óvatosságból magunk adjuk fel azt, mit veszélyeztetni nem akarunk.» A király 1880. a Sz. István-rend lovagkeresztjével tüntette ki s ezen kívül a német fekete- és vörössas-rendjel, az olasz Lazarus-rend, a román csillag-rend és a szerb Takova-rend nagykeresztjének stb. is birtokosa volt. A M. Tud. Akadémiának 1881. nov. 28. óta volt igazgató-, 1888. máj. 4. óta tiszteleti tagja. emlékbeszédet Vécsey Tamás mondott róla az Akadémia 1905. május 14. tartott ünnepélyes közülésében. Meghalt 1902. márcz. 23. Budapesten.
Czikkei a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1859. 40. sz., 1892.), a Sárospataki Füzetekben (VII. 1863. Indítványa egy alakítandó magyar prot. segélyegylet iránt), a Honban (1865-1867.), az Igazmondóban (1873. 25. sz.), a Nemzetben (1885. 328-330. sz.). sat.
Munkái:
1. Országgyűlési beszéd. Tartotta 1861. máj. 16. Pest, 1861.
2. Határozati javaslata. U. ott, 1861.
2. T. K. debreczeni I. ker. képviselő beszéde és határozati javaslata. Debreczen, 1861.
4. Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer. Pest, 1865.
5. Zárbeszéde a baloldal 1869-ki felirata mellett. U. ott, 1869.
6. Jelentése választóihoz az 1869-72. országgyűlésről. U. ott, 1872. (Igazmondó 20. sz. melléklete).
7. Beszéde a budgettárgyalás alkalmával 1873. jan. 29. U. ott, 1873.
8. Beszéde az országgyűlés júl. 3. tartott ülésében. Bpest, 1874.
9. Beszéde a képviselőház 1878. febr. 15. üléséből. U. ott, 1878.
10. T. K. miniszterelnök mint belügyminiszter jelentése a törvényhozás mindkét házához az ország közegészségi viszonyaira vonatkozólag az 1877. év második felére és az 1878. évre. U. az 1880. és 1882. évekre. U. ott, 1882., 1884., 1885.
11. T. K. miniszterelnök mint belügyminiszter által a közigazgatás érdekében 1880. nov. 21-ére egybehívott enquete tárgyalásai. U. ott, 1880.
12. Beszéde a képviselőház 1882. máj. 19. üléséből. U. ott, 1882.
13. A képviselőház elé terjesztett jelentés az állami jószágok eladásáról és eredményéről az 1887. évre. U. ott, 1889.
Utolsó irodalmi munkája: Biharvármegye monographiájához írott előszava. (Magyarország Vármegyéi 1901).
Családi Kör 1865. 51. sz. arczk., 1877. 8. sz. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv. pest, 1866. 92. l arczk.
Honpolgárok Könyve. Pest, 1868. 3. l. arczk.
Kákay Aranyos. Újabb fény- és árnyképek. Pest, 1866.
Hajnal-Album. Pest, 1867. 29. l. kőny. arczk.
Prot. Képes Naptár 1869. 40. l. arczk.
Jó barát 1869. arczk.
Igazmondó 1870. 2. sz. arczk.
Kákay Aranyos Nro 2. Újabb országgyűlési fény- és árnyképek. Bpest, 1877.
Kákay Aranyos (ifjabb), A politika svindlerei Válaszul II. Kákay Aranyosnak. Bpest, 1878.
Tisza Kálmán. Politikai élet- és jellemrajz. Bpest, 1878 (Három kiadás.)
Kákay Aranyos Nro 3. Még újabb fény- és árnyképek.
Szolnok-Doboka 1878. 47. sz.
Tisza Kálmán. Válaszul a habarék-korszak Kákay-jának. Egy elfogulatlantól. Bpest, 1878.
Tisza Kálmán Debreczenben. Irta egy a régi Deák pártból. Bpest, 1878.
Tisza Kálmán politikája. Helyes-e? Irta egy felvidéki képviselő. Bpest, 1879.
Tisza Kálmán és a pártok. Eszmék a harmadik ülésszak előtt. Bpest. 1880. (Névtelenül).
T. K. és Révész Imre. Függetlenség 1881. 47. sz.).
Wurzbach, Biogr. Lexikon. Wien. 1882, XLV. Bd. 181-190. l.
Szabadelvű Naptár 1884-re, arczk. (Beksics).
1885: nemzet 328., Budapesti Hirlap 328., Egyetértés 328. sz. (Jubileuma), Ország-Világ 10. sz. arczk., P. Hirlap 60. sz., P. Napló 60. sz.
Petrik Könyvészete és M. Könyvészet 1886-1900.
Magyar Dávid (ifj.), Dicsöség napjai. Emlékkönyv. (A Tisza-jubileum rövid áttekintése. Temesvár, 1885. arczk. Szerk.)
M. Salon V. 1885. 98. l.
T. K. miniszterelnökségének tizedik évfordulója 1885. nov. 29. Bpest, 1885. rajzokkal.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 212. l., II. Pótkötet 1904. 734. l.
Vasi Imre, Tisza Kálmán. Pozsony, 1887. (Kortársaink 4-5.).
Kikindai Közlöny 1887. 17. sz. (T. a parlamentben).
Kiszlingstein Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1885. 48., 49. sz., 1892. 36. sz. arczk. (Mikszáth).
Móricz Pál, A m. országgyűlési pártok küzdelmei. Bpest, 1892.
Kolozsvár 1892. 202., 203. sz.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 365. l.
1902: Egyetértés 83. sz., M. Nemzet 72. sz., Budapesti Hirlap 82. sz.