gróf, államtudományi doktor, v. b. titkos tanácsos, volt miniszterelnök és országgyűlési képviselő, T. Kálmán miniszterelnök és gróf Degenfeld-Schomburg Ilona fia, szül. 1861. ápr. 22. Pesten; iskoláit nagyrészt magánúton a két felső gymnasiumi osztályt Debreczenben végezte, az egyetemi tudományokat Berlinben, Heidelbergben és Budapesten hallgatta, az utóbbi helyen nyerte el az államtudományi doktori czímet. Kezdetben a belügyminiszteriumban ismerkedett meg a közigazgatás gyakorlati kérdéseivel; ez időben élénk részt vett a gazdakör agrárius vitáiban Az agrárius kérdésekkel elméletileg is foglalkozik és több tanulmánya jelent meg a Budapesti Szemlében. Miután az önkéntesi évét leszolgálta és a huszártiszti rangot elnyerte (jelenleg tartalékos huszárszázados), Biharmegyében telepedett meg s mint bizottsági tag és tiszteletbeli főjegyző tevékenyen részt vett a megye politikai és gazdasági életében. 1886-tól 1892-ig a vizaknai kerületet képviselte az országgyűlésen. 1892-ben Vizaknán kisebbségben maradt és a pótválasztások alkalmával mint újbányai képviselő jutott be a házba, a melynek közgazdasági és közigazgatási bizottságaiban működött. 1896-ban az ugrai kerület mandátumát nyerte el és a közigazgatási bizottságban foglalt helyet. elnöke és választmányi tagja volt több pénzintézetnek és iparvállalatnak, az összeférhetetlenségi törvény tárgyalása előtt azonban valamennyiről lemondott. 1903. jún. 17. Széll Kálmán lemondása után, megbízást kapott a kibontakozás útjának keresésére és a parlament munkaképességének helyreállítására. Miután meggyőződött, hogy sem programmját támogató többséget, sem kabinetet alakítania nem sikerül, megbízatását visszaadta a királynak. Ugyanez év szept. 29., mint a szabadelvű párt kilenczes bizottságának tagja, szivós munkásságot fejtett ki a párt katonai programmjának elkészítésében. Okt. 25. meghívást nyert a királyhoz és e programm egyes pontjainak módosítása után megbízatott kabinetalakítással. A szabadelvű párt okt. 27. hozzájárult módosításaihoz és ez alapon nov. 3. miniszterelnökké neveztetett ki és a belügyi, valamint a király személye körüli miniszterim vezetésével bízatott meg. Ugyanakkor titkos tanácsosi méltóságot nyert. Kifejtvén programmját, az obstrukczió tovább folyt; a béke csak 1904. márcz. 10. állott helyre. 1904. ápr. 19. jelent meg a király kézirata II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazaszállítása dolgában. Azon éjjel kitört a vasúti sztrájk, mely a II. ülésnek berekesztését vonta maga után. Gyorsan elintéztettek az állami szükségletek és egyéb javaslatok. 1904 őszén nyilt levelet intézett ugrai választóihoz, melyben azon nézetének adott kifejezést, hogy a parlament nem munkaképes a folytonos obstrukczió miatt és a házszabályok módosításának szükségét hangoztatta. Be is nyujtotta indítványát; minden törekvése hatás nélkül maradván, megkezdte a harczot. Nov. 18. volt az első párhuzamos ülés, mely esti 1/2 10 óráig tartott. Ekkor kir. kézirattal berekesztették az ülésszakot. 1905. jan. 4. következett a ház föloszlatása exlexben. A választási küzdelem a szabadelvű párt kisebbségbe jutásával végződött. T. Miskolczon kisebbségben maradt és a budapesti IV. kerületben választották meg. A választások után beadta lemondását és a szabadelvű párt föladatául a szövetkezett ellenzékből alakítandó kormány ellenőrzését jelölte meg. A dunántuli ref. egyházkerület főgondnoka.
Számos czikke jelent meg a politikai napilapokban; a Nemzetgazdasági Szemlében (1890-től), a Budapesti Szemlében (1882. Az adóáthárítás elmélete, 1883. Még egyszer Fiume közjogi helyzetéről, 1887. Az agrárius kérdésről, 1888. Amerika versenye az európai buzapiaczon, 1890. Valutánk rendezéséről, 1893. Valutarendezés és aranyagio, 1894. Baross Gábor és rendszere) sat.
Munkái:
1. Az adóáthárítás rendszere. Budapest, 1882. (Értekezések a nemzetgazdaságtan és statisztikai köréből I. 4.).
2. Valutánk rendezéséről. U. ott, 1890 (Különnyom. a Nemzetgazdasági Szemléből).
3. Magyar agrárpolitika. A mezőgazdasági termények árhanyatlásának okai és orvosszerei. U. ott, 1897. (2. kiadás. U. ott, 1897. Németül: Leipzig, 1897.).
4. A vallás a modern élet küzdelmeiben. Értekezés. U. ott, 1901.
5. Gondnoki székfoglaló a n.-szalontai ev. ref. egyházmegye 1902. szeptember 4. tartott közgyűlésén elmondotta. U. ott, 1902.
6. Elnöki megnyitó beszéde a magyar ipar- és kereskedelmi bank 1902. febr. 18. megtartott XI. rendes évi közgyűlésén. U. ott, 1902.
7. A szoczializmus és az egyház. Beszéde a prot. irod. társaság 1903. évi közgyűlésén. U. ott, 1903.
8. Küzdelem a parlamentarizmusért és levele ugrai választóihoz. Geszt, 1904. okt. 4. U. ott, 1904. (Gróf Tisza István beszédei.)
9. A helyzetről. U. ott, 1905.
10. Elnöki megnyitó beszéd. A dunántúli ref. egyházkerületnek Pápán 1908. szept. 22. tartott közgyűlésén. Pápa, 1908.
11. Protestant faith and english-tenment. An adress delivered before the Hungarian protestant literary society Budapest nov. 2. 1909. Philadelphia, 1909.
Budapesti Hirlap 1889. 15. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Ország-Világ 1897. 9. sz. arczk., 1903. nov. 8.
Vasárnapi Ujság 1897. 9. sz. arczk., 1902. 11. sz. arczk., 1903. 45. sz. arczk., 1904. 41. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 212. l.
Magyarország Vármegyéi. Biharvármegye. Bpest, 1901.
M. Könyvészet 1902-1905.
Sturm-féle Országgyűlési Almanach. Bpest, 1905. 408. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.