költő, Tisza Lajos bihari főispáni helytartó és gróf Teleki Julia fia, szül. 1837. okt. 27.; már öt éves korában olvasott, írt; különösen a magyar versezetek felé vonta hajlama. Midőn megválasztott (1847-től) nevelője, Kovács János, önképzés végett külföldre bocsáttatott, egy időre német nevelőt nyert. 1851-ben a franczia nyelvet annyira bírta, hogy azon folyvást és szépen fogalmazott. Már ekkor ismerős volt a magyar, német, franczia, majd az angol költészet számos remekeivel. Arany János félévig, majd (1852) két hónapig tanítója volt és irányt adott költő fejlődésének. A hellén és római classicusokon kívül (amazok közül már Homért könnyen olvasta) a történet, természettan, mathesis foglalták el; éppen a gymnasiumi érettségit készült letenni, egy orvosolhatatlan betegség tüdejét támadta meg. Hiába volt a kétségbeesett szülők minden áldozata, a leghíresebb orvosok segedelme; hiába vitte őt 1854 őszén az ápoló édes anya Olaszországba, hogy ott felüdüljön; hiába tölté a következő telet (1855-56.) a pyramisok hazájában: a kimerült életerőből csak annyi vala már, hogy hazatérhessen. Meghalt 1856. jún. 21. Pesten.
Kétszázat meghaladó versei közül Arany János közölt néhányat a pesti Naplóban (1856. 342. sz.); a Gyulai Árvízkönyvben (1856), a Vasárnapi Ujság is közölt tőle pár verset (1856).
Munkája: Tisza Domokos hátrahagyott versei. Kiadta édes anyja Pest, 1857. (Sajtó alá rendezte és előszóval ellátta Arany János. Néhány legszebb darabnak ki kellett maradni, mert nem sajtóviszonyok tekintetbe vételével irattak.) Megjelentek még az Olcsó Könyvtárban. Bpest, 1889. (258., Uj sorozat: 667-668.).
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 227. l.
Vasárnapi Ujság 1858. 19. sz. arczk.
Pesti Hirlap 1880. 302., 1882. 293. sz. (Arany és T. D.).
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 212. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és gyászjelentés.