unitárius iskolatanító volt 1819-től 1844-ig Szent-Gerliczén (Marosszék); ekkor 25 évi pár száz forint szerzeményével Udvarhelyszéken levő Szent-Miklós faluba, szülőföldére ment haza, hol néhány holdnyi szabadszékely birtoka és házas telke volt. Egészsége helyreálltával ismét tanította a helyi és szomszéd falu gyermekeit; szorgalmasan gyűjtötte a székely népdalokat; maga is ügyes alkalmi verselő volt. Meghalt a 80-as években.
Epigrammái a Kolozsvári Reményben (1839) és más lapokban is jelentek meg, így a Vasárnapi Ujságban 1856-ban.
Munkája: Bachus szent-gerliczei utazása. Írta 1834. Maros-Vásárhely, 1841. (Költemény).
Figyelő V. 1878. 328. l.
Néptanítók Lapja 1879. 19., 20. sz. (Jakab Elek).
Petrik Bibliogr.
Keresztény Magvető 1907. 139-145. l. (Kanyaró Ferencz).