evang. lelkész, nagy-szebeni származású volt és u. ott tanult a gymnasiumban, azután a marosvásárhelyi ref. kollegiumban és 1784-ben a jenai egyetemen. Nagyszebenben szolgált mint segédtanár és lelkész a kórházi templomnál. 1793-tól lelkész volt Kolozsvárt, 1798. nov. Bolkátson és végre 1808. márcz. Nagy-Ápoldán, hol 1815. ápr. 17. meghalt. A latin és franczia nyelvben járatos volt és mint történetkedvelő több kéziratot mentett meg az enyészettől, így Sulzernek Dacia történetéhez való kéziratait is, melyeket Engel felhasznált Románia és Moldva történetéről írt munkájában (Halle, 1804).
Munkái:
1. Kurze Sammlung von Launen und Ernst... Hermannstadt, 1789.
2. Zum Andenken des guten und hoffnungsvollen Mädchens Juditha Steller und zum Trost seiner bekümmerten Eltern am Tage seiner Beerdigung, als den 19. August 1794. Klausenburg, 1794.
Több czikket írt a Siebenb. Quartalschriftbe és a Siebenb. Provinzialblätterbe (ezeket felsorolja Trausch).
Kéziratban: Dissertationcula super Questionem: Num s. Rex Stephanus Transsylvaniam solemni armorum expeditione in suam potestatem redegerit, nec ne?
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 398. l.
Petrik Bibliogr.