1848-49. honvédezredes és erődítési igazgató, Th. Ferencz birtokos és Laky Kata fia, szül. 1844 Csepen; 1848 előtt polgári mérnök volt Komárom vármegye táblabirája és a megyében a feltünőbb szónokok sorába tartozott. 1848-ban a komárom vármegye önkéntes zászlóaljba állott és százados; ranggal Mórnál megsebesült. 1849. júl. 5. Komáromba ment mint őrnagy: majd a komáromi várerődítés igazgatója és ezredes lett. Több ütközetben vett részt, főleg Komárom környékén. A komáromi monostori sánczokat, úgy az igmándi sánczot a szigetben és a Vág-Duna melletti földerődítményeket ő tervezte és építette. 1849. júliustól az igmándi kerület országgyűlési képviselője volt. Ugyanez évi aug. 3. a komáromi kirohanáskor a balszárnyat vezényelte Csorich csász. tábornok osztálya ellen. Kossuthnak mindvégig bizalmas embere maradt s Komáromban az ő megbízásából kisérte figyelemmel Klapka magatartását. A komáromi vár feladásának ellensége volt és Klapka ellen összeeskövést is szőtt s e miatt ez el is fogatta. A kapitulácziót sem írta alá. Komáromot elhagyva Erdélybe ment, itt elfogták, de szerencsésen kimenekült Törökországba; egy ideig Brüszszelben, majd Párisban és Londonban tartózkodott s később Jersey szigetén telepedett le. 1851-ben a Kossuth által kinevezett háromtagú bizottságnak (Kemény Farkas és Gelich Richárd őrnagygyal) tagja volt. 1863 őszén visszatért a nélkül, hogy amnestiát kapott volna és Puszta-Szent-Mihályon (Komáromm.) jószágán gazdálkodással foglalkozott. Meghalt 1886. május 14. Losonczon.
Több czikket írt (Lásd Szinnyei Repertoriuma III. Természettudományok), így a Gazdasági Lapokba (1863-69., 1873-74.), a Gyakorlati mezőgazdába (1874.) és a Földmívelési Érdekeinkbe (1874.)
Munkája: The fortress of Komárom (Comorn) during the war of independency in Hungary in 1848-49. Translated by Wm. Rushton. London, 1852. tervrajzzal
Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 129., 131. l.
Szinnyei József, Komárom 1848-1849-ben. Naplójegyzetek. Bpest, 1887. Tervrajzzal, arczk. és hasonmásokkal. (Különny. a Hazánkból).
Egyetértés 1886. 136. sz.
Komáromi Lapok 1886. 21. sz.
Petrik Bibliogr.
Pallas nagy Lexikona XVI. 139. l.