miniszteri tanácsos, az Első kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság magyarországi képviselője, 1841. nov. 21. Nagy-Surányban (Nyitramegye) született; tanulmányait Komáromban, Kecskeméten és a budai reáliskolában végezte; 1859. a József-műegyetemre iratkozott be. Pályáját 1865-ben kezdte meg az észak-keleti vasutnál, 1866. mint főmérnök a kassa-oderbergi vasut tervezésében és építésében vett részt, 1871. a m. kir. vasútigazgatósághoz nevezték ki, azután az akkor szervezett vasúti és hajózási felügyelőséghez. Ekkor már figyelmet keltett szaktanulmányaival. Készített tervet a Marosvásárhelyről a tölgyesi szoroson át Jászvásárra vivő vasuti vonalról, a mely Budapestnek Odesszával szerzett volna közvetlen vasuti összeköttetést. 1893. a Dunai Gőzhajó-Társasághoz, mint a magyar folyamrésznek forgalmi igazgatója került. A király 1896. miniszteri tanácsosi czímet adott neki, 1904. pedig a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Volt több külföldi rendjele is. A Mohács-pécsi vasut forgalmi igazgatója, a budapesti ev. ref. egyház tanácsbírája volt. Meghalt 1907. okt. 22. Budapesten. Jelen volt a stockholmi kongresszuson is és beutazta a skandináv államokat.
Czikkeket írt a szaklapokba: a Nemzetgazdasági Szemlébe (1877., 1879-80), a Pesti Naplóba (1993. 315. sz.) sat.
Munkája: A budapest-zimonyi vasut. Bpest, 1879. (Különny. a Nemzetgazdasági Szemléből. Németül is megjelent. Pécs, 1879.).
Nemzet 1896. 174. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 137., II Pótkötet 1904. 723 l.
Budapesti Hirlap 1907. 251. sz. és gyászjelentés.