képző-intézeti igazgató, gömörmegyei ref. pap fia, szül. 1812-ben; Sárospatakon tanult és Gömörben nevelősködött. 1840-ben külföldön utazgatott és hazatérte után parochiát nyert. Minden irodalmi mozgalomnak lelkes tényezője volt; így a Sajóvölgyi Társaságnak egyik előmozdítója s az Almanach-Társaságnak részvényese és gyűjtője. Erdélyi Jánossal, kivel Sárospatakon tanult, szoros baráti viszonyt folytatott és vele levelezett (1837-40. ezen levelek megvannak Erdélyi Pálnál, Erdélyi János fiánál). Meghalt 1881. márcz. 7. Losonczon.
Költeményei és czikkei az Athenaeumban (1838. költ., 1842. II. Vázlata Schelling philosophiájának s valami nevelésünk ügyében, Paedagogiai töredékek); a Nógrádi ünnepély Losonczon 1843. jún. 30. és 1844. jún. 19. cz. gyűjteményes munkában (I. A tudományosság mezején munkálkodók közti eszmecserélésnek szükségéről, II. Metaphysikai előzmények); a Sárospataki Füzetekben (IV. 1860. Értesítés a rimaszombati egyesült prot. gymnasium 1859-60. tanévről); a rimaszombati prot. gymnasium Értesítőjében (1866. Egy öreg tanár naplójából); a magy. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1868. Wallaszky Pál emlékezete).
Munkái:
1. Gyászdal, melyet Zsigmondy Sámuel úrnak emlékezetére szentelt a magyar tanuló ifjuság. Pozsony, 1833.
2. Emlékbeszéd, melyet Kazinczy Ferencz évszázados születésnapján okt. 27. 1859. a rimaszombati gymnasium nagytermében felolvasott. Rimaszombat, 1859.
1881: Gömör-Kishont 10. sz., A Hon 67. esti k., Néptanítók Lapja 5. sz. Vasárnapi Ujság 11. sz. (Nekr.).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Paedagogiai Plutarch II. 1887. arczk. (Zajzon Dénes) és gyászjelentés.