ev. főesperes, lelkész, szül. 1834. nov. 16. Vizesréten (Gömörm.); tanulmányainak bevégezte után Szécsényben, Nyiregyházán kápláni és tanítóképző tanári, Nandráson rendes lelkészi, Rimaszombatban tanári, majd Salgó-Tarjánban, Sajó-Arnóton, Süvetén rendes lelkészi állást töltött be. Jelenleg Rozsnyón működik; hitsorsosai a főesperesi állásba juttatták, sőt a püspöki állásra is jelölték, most pedig a püspök törvényes helyettese. Hazafias érzületét jellemzi, hogy két tót egyházat megmagyarosított, Süvetén a magyar óvóiskola alapját megvetette, Hámosfalván azon ifjú papok számára, kik magukat magyarul eskettetik, alapítványt tett. Egyike volt azoknak, kik a hishonti egyházmegyében felburjánzott panszlavizmus megtörésére küldettek, a saját egyházmegyéjében pedig a magyarosodást hathatósan előmozdítja. Szülőhelyén és működési helyein számos alapítványt lett és gyűjtött. Az egyházkerületi pénzügyi bizottság egyházi elnöke, az eperjesi és pozsonyi theologiai akadémiák bizottsági tagja, az egyetemes vagyis a legfelsőbb egyházi törvényszék birája.
Munkái:
1. Gyász beszéd, melyet Erzsébet magyar királynő 1898. szept. 17. temetése napján elmondott. Rozsnyó.
2. Emléklapok Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulója alkalmából Rozsnyón 1902. szept. 20. és 21. tartott emlékünnepélyről. U. ott, 1902. (Réz Lászlóval).
Magyarország Vármegyéi. Gömör-Kis Hontvármegye. Bpest, 1903. 400. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.