orvosdoktor, kir. közegészségügyi felügyelő, szül. 1856. júl. 4-én Ó-Bébán; tanulmányainak végeztével Selmeczbányára ment bányaorvosnak; honnét 1887. a belügyminiszterium közegészségügyi osztályába nevezték ki; 1890 óta kir. közegészségügyi felügyelő. Hivatalos működési körén kívül nagyarányú működést fejtett ki a hazai turistaügy terén, melynek jelenleg egyik elsőrangú harczosa; miután már 1879. Budapesten kisérletet tett egy kárpátegyesületi osztály szervezésével, utóbb Selmeczbányán megalakította ezen egyesület Szittnyaosztályát, majd 1888. Thirring Gusztávval együtt a budapesti osztály, melyből 1891. a magyar turista-egyesület alakult, melynek ügyvivő alelnöke. Kiváló agitátor és szervező tehetségénél fogva ezen egyletet csakhamar felvirágoztatta s osztályainak hálózatát kiterjesztette az egész országra. Érdemeinek elismeréseül róla nevezték el a Magas-Tátra Öttó-katlanába épült menedékházat, több hazai turstaegyesület pedig tiszteleti tagjának választotta. 1903. febr. 27. megkapta az osztálytanácsosi czímet.
A Magas-Tátrában végzett hegymászásairól és turista viszonyainkról több czikke jelent meg a M. Kárpátegyesület Évkönyveiben, a Turisták Lapjában és más szakfolyóiratban.
Munkái:
1. Hazai turista viszonyainkról. Bpest, 1899. (Különny. a Turisták Lapjából.)
2. A kalauzügy ujjászervezése a Magas-Tátra magyarországi részében. U. ott, 1900. (Különny. a Turisták Lapjából.)
Szerkeszti 1889 óta a Turisták Lapját Budapesten (Thirring Gusztáv-, később Petrik Lajossal).
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 697. I. és II. Pótlékkötet 1904. 721. l.