ref. lelkész, szül. 1844-ben Rimaszombatban (Gömörm.), hol atyja, T. Sámuel esperes-lelkész volt; tanulmányait Sárospatakon, Debreczenben és Pesten elvégezvén, mint segédlelkész Szuhán, majd Hanván (hol Tompa segédlelkésze volt) nyert alkalmazást. 1872-ben Rimaszombatban választották meg második, 1873. ápr. 24. első papnak. Egymásután választották a város képviselőtestületébe, a főgymnasium igazgató-választmányába, a városi iskolaszék tagjává; az egyházmegye pedig főjegyzőjévé, majd egyházi tanácsbiróvá választotta. A M. Történelmi Társulatnak is tagja volt. Bizalmi állásai voltak a pénzintézeteknél, a Rimaszombat és vidéke nőegyletének 11 évig volt a pénztárnoka, évi 50 frt tiszteletdíját rendesen az egyletnek hagyta alapítványként. Meghalt 1895. jan. 18. Rimaszombatban.
Czikkei és egyházi beszédei a fővárosi, helyi és szaklapokban jelentek meg, így a Vasárnapi Ujságban (1878. okt. Alkalmi beszéde Rimaszombatban...).
1895: Gömör-Kis-Hont 4. sz., Sárospataki Lapok 6. sz. Egyetértés 21. sz., Századok 137. l. (Szinnyei).