kegyes tanítórendi tanár és házfőnök, szül. 1808. jan. 18. Tatán (Komáromm.); 1826. okt. 9. lépett a rendbe Privigyén, hol a novitiatus elvégzése után próbaéves tanár is volt. A philosophiai tanulmányokat Váczon, a hittudományokat Nyitrán és Szent-Györgyön hallgatta. 1833. aug. 7. áldozópappá szenteltetett. Tanított Veszprémben 1833-34., Sátoralja-Ujhelyen 1838., Máramaros-Szigeten 1843., Kolozsvárt 1852. a mikor házfőnök lett és e hivatalát 15 évig viselte. 1867-75-ig Sátoralja-Ujhelyben tanárkodott; 1875-től Veszprémben nyugalomban élt, hol 1879. márcz. 10. meghalt.
Munkája: Nagytiszt. s tudós Szolcsányi Sal. Ferencznek a kegyesrendiek kolozsvári ház lelkiatyjának nagyobb aranypénzes és nyugdíjas elemi iskolai igazgatónak, midőn mint 50 éves áldor az akadémiai templomban az Úrnak aranymiséjét mutatá be aug. 29. 1847. Kolozsvár. (Költemény).
A m. kegyes tanítórend Névtára 1879.
Kalmár, Az Urban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Budapest, 1880.
Petrik Bibliogr. III. 685. l. és Német Károly szives közlése (Rulla) és gyászjelentés.