főrendiházi tag, 1848-49. honvéd ezredes, a Petőfi-társaság tagja, T. János gróf és zabolai gróf Mikes Erzsébet fia, szül. 1821. jan. 27. Kolozsvárt; tíz éves koráig falun, az erdélyi Nagy-Sármáson nevelkedett; 1830. szülei beadták a kolozsvári piaristák konviktusába, hol öt évet töltött. 1835. Táncsics Mihály lett a nevelője. Iskoláit végezve Marosvásárhelyre ment a királyi táblához jurátusnak, hol az ügyvédi vizsgát is letette. Innét azután családi szokás szerint német egyetemekre ment Berlinbe, Halléba, Jénába és Boroszlóba. Ezentúl kezdődött nagyszerű kalandokban gazdag élete, melyeknek hullámai közt ifjúkorát töltötte. 1841. ugyanis megismerkedett Lichnowski Felix herceggel, a ki Karlista generális volt Spanyolországban; ezzel a spanyolok közé ment és részt vett a Karlista harczokban; Barcelonában elfogták és csak Lesseps Ferdinand franczia főkonzul közbenjárására menekült meg a halálos büntetéstől. Francziaországon keresztül jutott vissza Berlinbe, hol folytatta egyetemi tanulmányait és baráti viszonyba lépett az akkor már ünnepelt Liszt Ferenczczel; ennek társaságában Oroszországba s onnét Párisba ment. Haza érkezvén, Kővár vidéke megválasztotta egyik követének. 1848. Kővárvidék főkapitánya lett; a rajongó ifjú azonban beállt közhonvédnek a 10-ik honvédzászlóaljba, ezzel ment le Becskerekre a ráczok ellen harczolni, honnét Kossuth Lajos felhívta Budapestre, majd annak kérésére újra Erdélybe ment mint kővári főkapitány és kormánybiztos, hol Bem tábornok vevén át a sereg vezérletét, ez maga mellett tartotta őt és őrnagygyá, majd ezredessé nevezte ki, s végre az erdélyi hadsereg felügyelőségét bízta reá. Folyvást a hős mellett szolgált és több csatában vett részt. Kis-Sajónál negyed magával háromszáz fegyveres oláhon törte magát keresztül. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, honnét az aradi várba vitték fogságra; sikerült azonban innét menekülnie, ekkor az aradi, békési és csongrádvármegyei tanyákon bujkált és mint Knicsanin szerb tábornok kocsisa jutott Belgrádba s onnét Konstantinápolyba. Ez alatt itthon a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte s «in effigie» föl is akasztatta. A török fővárosból Francziaországba ment; de III. Napoleon államcsinje után onnét is kiűzték. Londonba és Jersey szigetére távozott, hol Hugo Viktorral megbarátkozott s midőn ez utóbbinak hires deklaraciója miatt onnét is elkergették, a nagy költővel és a többi száműzött társaival Guernsey szigetén települt meg. A krimi hadjárat után ismét Törökországba s onnét Svájczba költözött, hol házasságra lépett Bickerstedt Harley Johannával, Longdale lord leányával, a ki Spanyolországból úti képeket írt a Hölgyfutárba; kitől azonban csakhamar elvált. Az 1858. mozgalmak idején Nizzában megismerkedvén Garibaldival, az 1859. hadjáratban s azután Szicziliában, Calabriában és Nápolyban ennek zászlói alatt szolgált s egyik legvitézebbje volt a legióbeli marsalai ezer hősnek és Garibaldi kedvencze. 18 évi számüzetés után került vissza új életre kelt hazájába s a koronázás alkalmával kihirdetett amnesztia folytán elkobzott vagyonát is visszanyerte. Azután többnyire szatmárvármegyei koltói birtokán, s Nagybányán, olykor Kolozsvárt, Debreczenben és Budapesten élt, gazdálkodva és irogatva. Petőfi Sándor, a nagy költőt rendkívül szerető grófnak koltói kastélyában és parkjában töltötte fiatal nejével mézesheteit, kinek kedvéért onnét három hétre kiköltözött s elutazott. A Kisfaludy- és Petőfi-társaságok taggá választották. A Történelmi Társulatnak alapító-tagja volt. Másodszor is megházasodott, nőül véve Litez de Tiverval Matildot. Meghalt 1892. máj. 18. Nagybányán.
Czikkei a Honvéd-Naptárban (1874. Első találkozásom Bem apóval), a M. Polgárban (1877. 248. l. Egy az Isten. Jókai Mórnak szíves köszönet), a Pesti Hírlapban (1879. 150. sz. Petőfi Koltón, székfoglaló a Petőfi-társaságban), a Koszorúban (III. 1880. Petőfi mint koma Koltón, V. 1881. Egy karácsony estém Hugó Viktornál), a Fővárosi lapokban (1881. 123. sz. Lendvay Marcziról), a Vasárnapi Ujságban (1881. Sámi Lászlóról), a Budapesti Hirlapban (1882. 203., 206. sz. Haray Viktor honvéd százados, 248. Levél Petőfi Sándorhoz, 296. Koszorú-zápor, 298. Morzsák Petőfiről, 1883. 3. sz. Sámi László arczképe előtt, 1884. 268. Találkozásom George Sanddal, 316. Lónyay Menyhértről, 1885. 56. Hugo Viktor születése napján, 1887. 26. Mikor engem fölakasztottak, 57. Utolsó találkozásom Petőfi Sándorral, 1888. 327. Garibaldi mint költő); levelei: K. Papp Miklóshoz, Koltó szept. 26. 1876. (Hölgyfutár 1876. 2. sz.); Feleki Miklósnak szives üdvözlet (M. Polgár 1877. 82. sz.); Koltó máj. 22. 1879. (Szabadság, Nagyvárad, 1879. 133. sz.); Prielle Kornéliának, Kolozsvár ápr. 14. 1881. (P. Hírlap 1881. 105. sz.).
Munkái:
1. Emlékeim. Kiadta a Petőfi-társaság. Bpest, (1879-1880. Két kötet. (I. k. Ism. Pesti Hírlap 1879. 334., Hon 292., 299., Ellenőr 595., P. Napló 299., Főv. Lapok 290. sz. II. k. Ellenőr 1880. 80. sz.).
2. Egyről-másról. Ujabb emlékeim. U. ott, 1882. Két kötet. (Emlékeim III., IV. k. Ism. Koszorú VII. 1882. Budapesti Hírlap 1881. 159. sz.).
3. Garibaldi alatt 1859-ben. U. ott, 1883. (Ism. Nemzet 61. sz.).
4. Természet után. Humoros elbeszélések. U. ott, 1884. (Ism. Figyelő XVI., Budapesti Hirlap 65., Fővárosi Lapok 52., Harmonia 12., Nemzet 76. sz.).
Magyar Hirlap 1852. 760. sz. (Haditörvényszéki ítélet).
Magyarország és a Nagyvilág 1868. 11. sz. arczk.
Hajnal. Album. Bpest, 1873. 90. l. Kőnyom. arczk.
Pesti Hirlap 1879. 334. sz.
Koszorú III. 1880. Kőny. arczk. (Balázs S. és Toldy István).
Ország-Világ 1884. 23. arczk., 1891. 51. sz. arczk. és névaláírása.
Budapesti Hirlap 1883. 324., 1885. 59. sz., 1907. 205. sz.
Szegedi Hiradó 1885. 151. sz.
Nagybánya és Vidéke 1887. 11. sz.
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangú családok. Bpest, 1868. 244. l.
M. Zsidó-Szemle 1888.
Kiszlingstein Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1892. 21. sz. arczk.
Szolnok-Doboka 1892. 22. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 46. l. (Tóth L.) és gyászjelentés.