cs. kir. alezredes, T. Sándor gróf tordai főispán és gróf Bethlen Julia fia, szül. 1704. márcz. 6.; iskoláit Enyeden járta s itt különösen a poetika-osztályt 1717-ben; köztanítója Vásárhelyi B. Ferencz, paedagogusa Csernátoni Dániel voltak; a katonai pályát választotta s 1722. a Gyulai-ezredbe lépet, onnét pedig a Pálffy nevet viselőbe, hol az alezredesi rangig haladt. Részt vett az akkor folyt olaszországi háborúkban. 1730. ápr. 14. házasságot kötött Gerhard Katával (Gerhard György és Radvánszky Kata leányával). Majd nyugalomba lépett rangjának megtartásával, a mikor királyi adomány útján megnyerte a gávai dominiumot Magyarországon. 1745-ben e birtoka ügyében Gávára utazott, ott megbetegedett és megis halt szept. 6. Képzettségéről nagy magasztalással szólnak egykorúi, különösen Verestói György híres parentator «vivens et ambulans bibliothecá»-nak nevezi és híres szónoknak. Birta a latin, német, franczia és olasz nyelveket.
Költeményei közül: Menyekzői játéka 1730-ban Radvánszky László lakodalmára (Baros Gyula közli az Irodalomtörténeti Közleményekben 1904., az ezt kisérő levelét dd. Mantua 1730. decz. 25. pedig az 1903. évfolyamban; másik versét «Azt állítja más ha látja...» kezdetűt Szilágyi István a Figyelőben XIV. 361. l.).
Kolozsvári Sebe János, A szomorú halál által kivágattatott szép czédrusfa. A kertsesorai palotán 1745. Karátson hava 5.
Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 89., 91. l.
Figyelő XIV. 1883. (Életrajza Szilágyi Istvántól).
Irodalomtörténeti Közlemények 1903., 1904. (Baros Gyula).