Teleki Ferencz gróf idősb (széki)
cs. kir. kamarás, a m. tudom. Akadémia tiszteleti tagja, gr. Teleki Mihály és Dózsa Ágnes fia, szül. 1785. ápr. 4. Beszterczén (hova szülei a Hóra-féle zendülés hirére menekültek Paszmasról); alsó iskoláit Beszterczén a piaristáknál kezdette és folytatta Maros-Vásárhelyt, majd Héna Ferencz plébános, később kanonok felügyelete alatt két évig Zalatnán és Károlyfejérvárt. 1799-től 1801-ig a bécsi Theresianumban tanult, hol egészen elnémetesedett. Angolul, francziáúl beszélt és az olasz nyelvben is járatos volt. 1805-ben az erdélyi törvény hallgatására Kolozsvárra vitték. Atyját már 1792. elvesztvén, ott nagybátyja gr. T. Ferencz ezredes gondviselése alatt volt. Ez megfeddette magyartalanságáért, a mi az ifjút még makacsabbá tette. 1808-ban gr. Teleki Saroltával, gr. Teleki Sámuel erdélyi udvari tanácsos leányával, id. gr. T. Paula Ferencz testvérével kelt házasságra. 1810. kir. kamarássá neveztetett ki. Midőn 1813. Kolozsvárt gr. Rédey László a német színészek számára rendezteté teremét, ő is az azokat segítőkhöz csatlakozott. 1816. ismerkedett meg Döbrentei Gáborral, kinek búzdítására magyarrá változott s így szólott hozzá: ...«mint magyar, itt a kezem ezután nemzetemé vagyok, csak a nyelv csinjait lesz bajos kikapnom». Erre a kettő közt szives barátság következett. Döbrentei ösztönzésére szorgalmasan irogatta verseit, melyeket ő közölt folyóiratában és másoknak is elküldte közlés végett. E mellett lakhelyén Paszmason kertészkedés, elhanyagolt gazdaságának rendbehozása s magnetizálásba merülés foglalta el idejét. 1829-ben súlyos betegségbe esett; végrendeletileg írt levelében Döbrenteinek adta át verseit és őt kérte azok kiadására. A m. tudom. Akadémia 1831. febr. 16. tiszteleti tagnak választotta; ő azonban azon év decz. 16. Paszmason meghalt. A m. tudom. Akadémiában 1846. decz. 20. Döbrentey Gábor tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikke és költeményei az Erdélyi Múzeumban (VIII. 1816. Hogy kell a haza iránti vonzódást tekinteni s miért szükséges az iránt buzgóságot ébreszteni, X. költ.); költeményeket írt még a Szépliteraturai Ajándékba (I. 1821.), az Aurórába (I-VI.), a Hebébe (1824-26) és a Felsőmagyarországi Minervába (1817.), a Koszorúba (1830.), a Regélőbe (1834.).
Munkái:
1. Gróf Teleki Ferencz versei, s néhány leveléből töredékek. Kiadja Döbrentey Gábor. Buda, 1834. (A költő ajánlásával, előbeszédével és némely adattal a költő életrajzához Döbrenteytől).
2. Gedichte. Pest, 1857.
Döbrenteyhez 1817. szept. 23-tól 1831. aug. 20-ig írt 17 levele maradt fenn. Naplót is írt, a mint 1818. nov. 15. említi levelében: «Naponként följegyzek mindent, a mi velem történik».
Névkönyv a m. tud. társaságról 1832-re Pest, 1832. 46. l.
M. Tud. Társaság Évkönyvei VIII. I.
M. Tud. Akadémiai Értesítő 1854. 209., 1862. 83. l. (Toldy F. és összegyüjtött munkái IV. 127. l.)
Petőfi Társaság Lapja 1877. I. 15., 16. sz. (Abafi Lajos, ki verseiből közöl mutatványokat és Döbrenteyhez irt leveleiből töredékeket.)
Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 86., 87. l.
Pallas Nagy Lexicona XVI. 41. l.
Hoós Ferencz, Gróf Teleki Ferencz mint ember és költő. Veszprém, 1908.