nyitrai püspök, szül. Ujvárt nemes szülőktől; T. Miklós nagybátyja volt. Visszatérvén Bécsből, a hol theologiai tanulmányait befejezte, 1594. jan. 2. a győri székesegyházban vette fel a kisebb rendeket és azon hó 9. alszerpappá szentelték föl, másnap pedig megkapta a zólyomi főesperességet; kevéssel utóbb áldozópappá szenteltetett. Lelkipásztori működését Ujvárban kezdte mint plébános; innét Széplakra küldték praefektusnak: 1605. esztergomi kanonokká, 1608. jún. 13. pedig nagypréposttá lépett elő. 1619. jan. 22. Róma megerősítette a váradi püspökségben és 1611. szept. 21. Rómában szentelték föl. Mint váradi püspök sokat fáradozott a püspökség javainak visszaszerzésén. 1619. márcz. II. Ferdinánd áthelyezte a nyitrai püspökségre. 1620. szept. 9. Bethlen Gábor megtámadta a várat, a hová a püspök kevés német s magyar őrséggel bezárkózott, és megadásra kényszerítette. T. Bécsbe menekült. 1623. kalocsai érsekké neveztetett ki, de azért megmaradt a nyitrai egyházmegye élén is. E miatt sok ízetlensége volt; végre 1647. lemondott a püspökségről; ugyanez évben meghalt, körülbelől 73 éves korában.
1645. Eszterházy Miklós gróf gyász isteni tisztelete alkalmával, az általa épített templomban Nagyszombatban halotti beszédet mondott.
Munkája: Rudimenta Priscae Hunnorum Lingvae Brevibus Quaestionibus ac Responsionibus Comprehensa Opera Et Studio Johannis Thelegdi. Nunc In Gratiam R. Ac Clmi Conradi Dieterici** SS. Theol. Doctoris Ecclesiarum Ulmanarum Superintendentis Descripta Per Ladislaum M. Sanchy Ungarum (Bevezetésül: Joannes Decius Baronius Joanni Thelegdio S. p. D. Datum ex Foro Siculorum 5. d. Mart. A. 1598.; azután: De literis Hunnorum, quae vulgo literae Siculorum vocantur. Dr. Sebestyén Gyula «Rovás és rovásírás. Bpest, 1909.» 145 ábrával (Néprajzi Könyvtár II. 207-218. l.) cz. művében egész terjedelmében kiadta a Rudimenta legrégibb giesseni másolatát, facsimiléjét és magyar fordítását. Ezt megelőzőleg a M. Könyv-Szemle 1903. 247-280. l. közölte és ismertette ezen munkát: Telegdi János 1598-ki Rudimentájának hamburgi és marosvásárhelyi kézirata cz.; huszonnégy hasonmással a szövegben. Jerney, állítása szerint, még látta a könyvet kinyomtatva Leydenben, 1598., mely 8-rét 4 levélből állott; hihetőbb azonban, hogy őt csak a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár nyomtatott Katalogusának téves utalása vezette félre. A hiányos kézirati példány itt 4-rét 25 lapból áll. Eddig azonban nyomatott példányt nem sikerült fölfedezni.
M. Sion 1890. 386. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 521. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi Kanonokok. Esztergom, 1900. 199. l.