bölcseleti doktor, vegyész, szül. 1862. ápr. 26. Nagy-Őszön (Torontálm.); középiskolai tanulmányait Budapesten végezte; 1879-től 1883-ig az aacheni, berlini és stuttgarti műegyetemen a műszaki chemiai szakosztálynak volt hallgatója. 1884-ben a berni egyetem bölcseleti fakultása doktorrá avatta. Tanulmányai befejezte után 1884-88-ig mint iparvegyész főleg a czukoripar terén a querfurti és glauzigi németországi czukorgyárakban működött. 1888-tól a nagysurányi czukorgyárnak volt vegyésze. 1889. meghonosította hazánkban a kir. kereskedelmi törvényszéki hites vegyészi intézményt és 1890. létesítette saját költségén Budapesten az első mintaszerűen berendezett vegykisérleti állomást. Sokat fáradozott szóban és írásban a hazai czukoripar és czukortermelés fejlesztése és fellendítése érdekében. Az ő kezdeményezésére alapíttatott a magyar czukorgyárosok országos egyesülete.
Egyes önálló kutatásai hazai és külföldi szaklapokban és kisebb röpiratokban jelentek meg.
Szerkesztette a Magyar Czukoripar cz. szaklapot 1892-től; 1895. megindította az Ungarische Weinzeitungot és melléklapját a Budapester Landwirthschaftliche Presset; az utóbbi kettő 1896 nyarán másnak tulajdonába ment át.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 677. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.