állami főerdő-tanácsos, T. Gábor nyug. főreáliskolai tanár testvéröcscse, szül. 1864. márcz. 15. Sepsi-Szent-Györgyön; tanulmányait Déván a főreáliskolában végezte, mire 1882. a selmeczbányai főiskolába ment erdészeti hallgatónak. Azután a szinevér-polyánai uradalom átvételét eszközölte, melyet az állam akkor vásárolt meg, majd az ott szervezett erdőtisztségek egyikét töltötte be. 1885. műszaki díjnok, 1885-86. egyéves önkéntessége idején a háromszéki Erdővidék tölgyezéseinek növési viszonyait tanulmányozta. 1887. okt.-tól 1888. nov.-ig erdőgyakornok volt Zsarnóczán. Az államvizsgát letevén, 1890. máj. a selmeczi Akadémia asszistense lett Fekete Lajos tanár mellett s ott főleg az erdészetre káros gombák tanulmányozásával foglalkozott. Ilyen irányú dolgozata az Erdészeti Lapokban jelent meg. Egy ideig az erdőhasználattan tanszékén helyettesi minőségben előadásokat is tartott. 1895 őszén Brassóba alerdőfelügyelőnek neveztékki. 1898 végén a községi erdőbirtokok részére szervezett erdőhivatal élére került erdőmesteri minőségben. 1904 nyarán a Selmeczbányai főiskolához az erdőhasználati tanszékre neveztetett ki erdőtanácsosi minőségben; 1908 óta mint főerdőtanácsos a földmívelési miniszteriumban az erdészet gazdasági ügyeit intéző osztály vezetője.
Önálló kutatásai a hazai (Erdészeti Lapok, Magyar Erdész) és külföldi szaklapokban és kisebb röpiratokban jelentek meg.
Munkái:
1. Erdővédelemtan. 87 ábrával. Selmeczbánya, 1893.
2. Előadói tervezet az országos erdészeti egyesület által a legelőgazdasági törvény megalkotása érdekében teendő javaslathoz. Bpest, 1905.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 675. l., Pótlékkötet II. 1904. 702. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.