nyug. kir. őrnagy, a m. tudom. Akadémia rendes tagja, szül. 1784-ben Bián (Pestm.), hol atyja ref. lelkész volt, kitől vette első nevelését. 1806. a gróf Sztáray gyalogezredébe lépett mint hadfi, Bécsben a szolgálati ismeretek megszerzése után, két évet a genie-tudomány alapos megtanulásának szentelt; 1809. zászlótartó, majd a magyar fölkelt nemes seregben főhadnagy, hol hadi tudományával már is fontos szolgálatokat tett. A békekötés után 1810. jan. 1. az 51. ezredhez tétetett, s hivatalos megbízással Erdély déli határait a Vas-kapútól egész a bodzai szorosig beutazván, annak hadi-helyirati leirását készítette, majd Bukovinában eleinte a gazdasági térképezésben vett részt, nemsokára ott is a tartomány éjszaki felének, majd Erdély éjszaknyugoti részének hadi helyiratában működött. 1812. ezredének gránátosaihoz Galicziába léptetett elő s az 1813. táborozásban Ausztriában vett részt. Krainburg erősített városnak az ellenségtől visszafoglalását, nagy részben ő eszközölte, s még azon évben a 2. bukovinai gyalog zászlóaljnál kapitány lett, mely Francziaországba rendeltetett, midőn a közbejött fegyverszünettel a bécsujhelyi hadi akadémiába helyettes tanárnak neveztetett ki; de kitörvén ismét a háború, legott a Ferdinánd főherczeg hadánál Auxonne kikémlelésével tett jeles szolgálatokat, mely utóbbiról adott tudományos véleményére alapíttatott ezen erősség bevétele is. Az újra beállott fegyverszünet alatt Francziaország elfoglalt része egy terjedelmes vidékének helyiratával bizatott meg. A háború megszüntével a második székely gyalogezrednél, majd a gradiskai, varasdkőrösi és varasd-szentgyörgyi ezredeknél szolgált. Időközben számos felvételi és szabályozási munkálatokat végzett és határszéli-századfő hivatalát viselte. 1831. Olaszországba tétetett át, hol 1834. mint első őrnagy ezredének első zászlóalját Romagnába vezette. 1838-ban helyeztetett nyugalomba. A m. tudom. Akadémiában 1837. szept. 7. levelező taggá, 1838. szept. 8. az igazgatóság által a hadtudományi helyre rendes taggá kineveztetett; mely állásában az Akadémia által kiadandó hadtudományi szótár munkálatához hozzá is fogott, de már 1839. decz. 29. meghalt. A m. tudom. Akadémiában Szontagh Gusztáv 1840. szept. 8. tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Tudom. Gyűjteményben (1822. V. Főhg. Ferdinand magyar huszárezredének történetei a franczia háború kezdetétől fogva a lunevillei békességig); a M. tudós-társaság Évkönyveiben (V. 1838-40. A hadtudományoknak az álladalmak s különösen magyar hazánk fenntartására életbe ható fontosságáról. Székfoglaló).
Kéziratban: Károly cs. kir. főherczeg. «A Strategia elvei» ford. két kötet).
Munkája: A felkölt magyar nemesség gyalogsága hadi regulamentomai... 1809.
M. Tud. Társ. Évkönyve 1840. 211. l.
1840: Figyelmező 1. sz., Hirnök 3. sz., Jelenkor 2 sz.
M. Tudós Társaság Évkönyve V. Buda, 1842.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 771. l.
Vasárnapi Ujság 1878. 44. sz. (Sírkőfelirata).
Pallas Nagy Lexikona XV. 915. l.
Akadémiai Értesítő 1906. 522. l.