volt városi tanácsos, polgári szülőktől szül. Váczon, hol a gymnasiumot végezve, a kegyes tanítórendbe lépett és Privigyén kitöltvén a novicziátusi évet, Kis-Szebenbe rendeltetett tanári gyakorlatra. 1848-49. mint utász-főhadnagy részt vett a szabadságharczban; azután besorozták egy cseh gyalogezredbe és Lombardiába vitték, hol megtanult olaszul; két év mulva elbocsátották és egy ideig gróf Károlyi Györgynél nevelő volt; majd Váczon aljegyző, 1872 végén pedig tanácsos lett. Később Pestre került, hol a Lonkay Magyar Államánál korrektor volt és ezen állásában 1888. márcz. 27. meghalt Budapesten.
A falu árvája cz. elbeszélését (a Családi Lapokban) a szent István-társulat 16 aranynyal jutalmazta; Elbeszéléseket és rajzokat írt a Hölgyfutárba, melynek rendes munkatársa volt (1852. Uti képek Olaszországból és beszélyek, 1853-54., 1857., 1864. elbeszélések), a Divatcsarnokba (1853., 1857. elb.), a Családi Körbe 1853., 1857.), a Családi Lapokba (1857.), Szépirodalmi Közlönybe (1858.) és a Koszorúba (1864-65.); írt a Kalocsai Lapokba is. 1863-ban hirdetett előfizetést két kötetnyi elbeszéléseire.
Álneve: Cserhalmi.
Hölgyfutár 1863. II. 29. sz.
Karcsú Arzén, Vácz város története. Vácz, 1886. IX. 314. l.