kath. plébános, szül. 1822. márcz. 22. Török-Szent-Miklóson; az egyházi pályát választván, 1845-ben felszenteltetett és Egyekre lőn helyezve; innét mint lelkészhelyettes Nagy-Kállóba majd Miskolczra küldte főpásztora segédlelkésznek, honnét 1848. az egri székesegyházhoz hitszónoknak neveztetett ki. A szabadságharcz mozgalmai őt is magukkal ragadták és 1849-ben tábori káplánságot vállalt, melyért a leveretés után öt hónapig fogságot szenvedett. Visszatérvén egyházmegyéjébe, egyideig mint kunhegyesi lelkészhelyettes működött, míg 1850. ugyanott lelkész lett. 1859. átköltözött a pécs-petrii, 1861. a nagykállói plébániára. Nagy feltűnést keltett egyházi és politikai beszédeivel. Meghalt 1873. ápr. 7. Nagy-Kállóban.
Czikkei a Religióban (1858-59. Lelkipásztori tárgyalások, 1860. Anglia ujból egyesülése a kath. egyházzal, 12 közlés, 1861. Fridrik és a kath. egyház Sziléziában); a Tanodai Lapokban (1860. Miként tanultak és tanítottak ezer év előtt); a M. Sionban (1864. A nagykállói plébánia története); az Idők Tanújában (1863. P. Deschamps conferentiai beszédeiből, Reményeink Oroszország egyesüléséhez, 1864. Egy orosz katekizmus, Visszapillantás a Jézus-társaság magyar származású tagjainak irodalmi működése és érdemei A-tól K-ig, Begovcsevics kéziratából); a Kath. Lelkipásztorban (több egyházi beszéd).
Egri Emlékkönyv 1865. 288. l.
Borsodmegyei Lapok 1889. 72. sz.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 229. l. és gyászjelentés.