Szent Ferencz-rendi szerzetes és plébános volt Dorosmán a XVIII. század végén; a könyvnyomtatással is foglalkozott; ezért pört akasztottak a nyakába, mely 1794-1800-ig tartott. A kézisajtót 1787-ben ingyen kapta Ambró Ferencz váczi nyomdásztól, a szükséges betűkészletet 1788-90. a budai egyetemi nyomdától szerezte meg. A nyomtatást 1790-ben Pádén, egy bánáti kis helységben kezdette meg, hol a plébánost helyettesítette; saját «Toldalék»-ján kívül, mindössze 19 többnyire apró nyomtatványt készített és ingyen osztogatta Pádén, hol a gyermekek oktatásával is foglalkozott. A szógyűjtésen kívül könyvek fűzésével és kötésével is foglalkozott. 1793. jún. 25. helytartótanácsi rendelet a könyvnyomtatás gyakorlását hatósági engedelemhez kötötte; T.-ott figyelmeztették a tilalomra, de ő, ki akkor Lőrinczin Dobrinczky György plébános mellett mint káplán működött, a felszólításnak nem tett eleget. 1795. ápr. 19. T.-nál házkutatást tartottak és Zerdahelyi Gábor váczi nagypérpost áthelyezte Kerekegyházára. 1798-ban újabb följelentés érkezett T. ellen, ki időközben Csongrádra, innét Hódmezővásárhelyre, majd végül Dorosmára került Dianovszky plébános mellé; 1798. ápr. 2. újabb házkutatást tartottak nála; ekkor «Toldalék» cz. munkája 60 példányát, nyomtató asztalát és betűkészletét lefoglalták. Később, midőn Dorosmára visszatért, a lefoglalt nyomdakészletet tartalmazó ládákat feltörte és a készletet magával vitte Szabadkára. T. a helytartótanács zaklatásai miatt kézisajtóját megsemmisítette; erre 1810. jún. 17. a vizsgálatot ellene megszüntették.
Munkája: Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz. Hely és év n. (Saját kézi sajtóján nyomatta. Három példánya ismeretes: egyik a Nemzeti Múzeumban 4-rét, másik Szüry Dénesnél, a harmadik Széll Farkasnál 8-rét).
Magyar Nyelv 1907. és 1908. (Heinlein István).
Budapesti Hirlap 1908. 127. sz.
Jankovich Miklós Bibliographiája. (Kézirat a M. tudom. Akadémia kézirattárában.)