Takáts József (péteri és téti)
megyei főjegyző, T. Márton és Varga Katalin iparos polgári szülők fia, szül. 1767. márcz. 18. Keszthelyen; középiskoláit 1776-80. és 1783-86. Győrben járta; itt Fabchich József tanára buzdította a magyar nyelv és irodalom művelésére; közben 1781-83-ig Keszthelyen folytatta tanulását. 1790-ben már a classicus nyelveken kívül németül, francziául, angolul, később olaszul is beszélt. A gymnasiumi tanulmányok végeztével a győri papnövendékek közé vétetett föl és a négy évi theologiai tanfolyamot a pozsonyi papnevelőben végezte és az ottani irodalmi iskolának egyik vezetője és lelke volt. A pozsonyi seminarium elhagyása után szüleihez ment Keszthelyre és végkép elhagyta a papi pályát. 1791. Festetits György gróf László fia nevelését bizta reá, 500 frt évi fizetéssel és rendes nyugdíjjal. Bécsben folytatta nevelői pályáját hét évig; 1797-ben és a következő évben neveltjével beutazta Magyarországot és Erdélyt; 1798-ban egy könyvkiadó vállalatot Magyar Minerva cz. létesített, melynek támogatására a gróf évi ezer forintot igért; de a vállalat II. köteténél a gróf megvonta a segélyt; ezért 1799-ben lemondott nevelői állásáról; azonban a gróf kivánságára, ki 500 frt évdíjat biztosított számára, még egy évig megmaradt Bécsben; azután megvált állásától és az ügyvédi pályára lépett. Bécsben a költészettel való foglalkozás mellett élénk részt vett Görög lapjának a Magyar Hirmondónak szerkesztésében. Itt ismerkedett meg Kisfaludy Sándorral, szerették egymást egész a sírig. 1800-ban, midőn elhagyta Bécset, először szülőföldjén akarta otthonát megalapítani; majd Pesten próbált szerencsét, végre pedig Veszprémben telepedett meg állandóan, hol a káptalan megtette őt ügyészének. Ekkor nősült meg. Lázas munkásságot fejtett ki ezután is a magyar írók munkáinak kiadása érdekében. Sokat levelezett Baróti Szabó Dáviddal, Kulcsárral, Göröggel, Révaival sat. 1808-ban nagyobb birtokot vett Téthen (Győrm.) és mint «a veszprémi káptalan pereinek és jószágainak direktora» nemességének épségben tartása mellett «téthi» előnevet nyert. 1810-ben lemondott jószágigazgatói állásáról és Téthen telepedett le. Itt sok kellemetlenség érte a rágalmazók hazug hírei miatt és több évtizedig tartó pere is volt, mely izgalmaival egészen haláláig keserítette; a pör tárgya a téthi erdő volt. Téthi és győri tartózkodása idejére esnek a nyelvújítási harcz legmozgalmasabb évei; ezen küzdelemben ő is élénk részt vett. 1816-ban Győrmegye főjegyzője lett; 1821-ben már alispánnak jelölték; de még a választás előtt azon év máj. 3. meghalt Győrben. A gazdag levéltár, mely halála után egyetlen fiára T. Sándorra szállott, 1873-ban, ennek halála után fontszámra adatott el egy szatócsnak; tetemes része ugyan vétel útján mégis a nagyobb könyvtárak (Nemzeti Múzeum, Akadémia, Kisfaludy-Társaság, Erdélyi Múzeum sat.) birtokába jutott; de sok magán kézbe is került. Takáts Sándor ezekből (czikkeit, költeményeit és levelezését) sokat közölt munkájában.
Költeményeit és czikket, többnyire névtelenül közölték az egykorú hirlapok és folyóiratok. Czikke a Zalai Közlönyben (1882. 13-15. sz. A magyarországi írók munkáinak könnyebb kinyomtatását tárgyaló gondolatok 1799.); a Válogatott Darabokban. (Kiadta Cselkó István. Pozsony, 1817. 2. bőv. kiadás 1827. Takáts erkölcsi oktatásából); levele Somogyi Gedeonhoz. Győr, 1820. márcz. 7. (Figyelő I. 1876. 248. l.).
Munkái:
1. Költeményes munkáji. Bécs, 1796.
2. Erköltsi oktatások, mellyeket Tolnai gróf Festetits László kedves tanítványának szivére kötött. U. ott, 1799. (Magyar Minerva II. k.).
Tudományos Gyüjtemény 1821. V., 1825. V. 113. l.
1822: M. Kurir I. 28. sz., Hazai és Külf. Tudósítások I. 37. sz., Ver. Ofner Pester Zeitung 38. sz.
Philosophiai pályamunkák 1835. 128. l.
Kis János Emlékezései II. 104. l.
Danielik, Magyar Irók II. 330. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 19. l.
Fővárosi Lapok 1888. 316. sz. (Esztegár L.).
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890. (Legkimerítőbb életrajz, munkáinak ismertetésével, mutatványokkal).
Petrik Bibliogr.
Kath. Szemle 1890. 369., 706., 713., 714., 716. l. (Takáts Sándor).
Irodalomtörténeti Közlemények I. 1891. 382., 390-400. l. III. 1893. 436-438. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 893. l.