orvosdoktor, kórházi igazgató főorvos, szül. 1848. Nyiregyházán; orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, hol 1872-ben orvosdoktorrá avatták. 1873. tanársegéd lett a kórszövettani tanszék mellett, azután pedig gyakornok, majd tanársegéd Károlyi klinikáján. 1878. ösztöndíjjal külföldre utazott ismereteinek kibővítése czéljából. 1879. az idegkórtanból magántanárrá képesítették, később a Rókus-kórház rendelő- és az Erzsébet-kórház főorvosa lett, majd a budapesti poliklinika igazgató főorvosává választatott. Meghalt 1895. jún. 12. Budapesten.
Számos czikket írt 1875-től az Orvosi Hetilapba (czikkei a Högyes Emlékkönyvében vannak felsorolva).
Munkái:
1. Jubiláris dolgozatok az orvostan köréből... Korányi Frigyes jubileumára. Bpest, 1890. (Többekkel együtt).
2. A gerinczagy bántalmaitól függő mozgás összrendezési zavarok. (Tabes dorsualis). U. ott, 1892. (Klinikai Füzetek II. 14.).
3. A neurastheniáról. U. ott, 1895. (Klinikai Füzetek V. 1.).
Vasárnapi Ujság 1895. 24. sz. (Nekr.)
Högyes Endre Emlékkönyve Bpest, 1896. 218. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 888. l.
Petrik, M. Könyvészet 1888-1900.