evang. lelkész, T. Márton tanító és Makoviny Mária fia, szül. 1769. Csehbrezóban (Nógrádm.); miután Dobsinán és Pozsonyban tanulmányait befejezte, 1790 nyarán a jenai egyetemre iratkozott be; itten három év alatt az angol és franczia nyelvet is elsajátította. Innét 1793. hazatérve lelkész volt Felső-Rakonczán két évig, Assakürtön hétig, Szakolczán háromig, Egyházasmaróton huszonhatig, s néhány évig a honti egyházmegye esperesi tisztét is viselte. Kiváló érdemeket szerzett a hazai tót irodalom művelésével; őt tartották kora legjobb tót költőjének és prózaírójának. Meghalt 1832. jan. 23.
Munkáinak tót czímét Petrik Bibliographiájában pontosan adja; ezek közül magyar fordításban:
1. Kövy Sándor, A magyar törvény summája. Vácz, 1801. (Ism. N. Annalen der Literatur 1809. I. 195. l.).
2. Az emberi munkásság. U. ott, 1802. (Spalding után ford. Ism. U. ott, 96. sz.).
3. Az Istennek legbölcsebb és boldogító útjai. (Kibúcsúzó beszéd Assakürthről). Szakolcza, 1802.
4. Halotti beszéd Skulteti Ádám felett. U. ott, 1803.
5. Esketési beszéd Wengericzky András és Poloreczky Johanna egybekelésekor. U. ott, 1803.
6. Halotti beszéd Mayer Pálné Brodszky Erzsébet felett. U. ott, 1803.
7. Az ágostai hitvallás. Latinból ford. Vácz, 1808.
8. Költeményei. U. ott, 1807-1812. Négy kötet.
9. Alkalmi prédikácziók. U. ott, 1821.
Kiadta újra Pilarik Istvánnak a török rabságról írott művét (Szakolcza, 1804.).
Novi Eccles. et Scholast. Annales evang. et helv. conf. Schemnicii, 1793. Vol. I. Trim. II. 58. l.
Annalen der Oesterr. Literatur 1802. 54. l., 1803. I. 72., 96., 1804. 107. l., 1810. II. 50.
Slovenské Pohlady 1887. 180. l.
Petrik, Bibliographiája II. 107., 493., III. 417., 573., 574. l. IV. 20., 92. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 300. l.