takarékpénztári titkár és ügyész, Sz. Sámuel és Paksi Szathmáry Zsuzsánna fia, szül. 1820. júl. 31. Miskolczon; középiskolai tanulmányait az ottani ref. főgymnasiumban és az eperjesi ág. ev. kollegiumban, a jogot 1839-ben Kézsmárkon végezte s még azon évben Palóczy László mellé országgyűlési gyakorlatra ment; innét Miskolczra vissza térvén, törvénygyakorlatra Vadnay Gábor ügyvédhez. Ügyvédi vizsgát 1841-ben tett és báró Vay Miklós, akkor Borsodmegye főispáni helyettese által tiszteletbeli jegyzővé neveztetett ki. 1845. Borsodmegye táblabírája lett és 1849 első feléig a törvényszék üléseiben mint itélőbiró vett részt. 1846-ban árvaszéki ülnökké neveztetvén ki, a gyámhatósági ügyekben is működött. 1848-ban mint miskolczi nemzetőr részt vett a szabadságharczban. Az absolutizmus alatt ügyvédkedett; azután a földhitelintézet borsodvidéki bizottságának jegyzője és ügyésze (1850-81-ig) volt; viselte még a tiszáninneni ref. egyházkerület világi jegyzőségét. De működésének legnagyobb teréül a miskolczi takarékpénztár szolgált, melynél tollnoki, ügyészi és titkári hivatalt viselt. 1885-ben nyugdíjaztatott. Meghalt 1886. május elején Miskolczon.
Czikkei a Pesti Hírlapban (1845. máj. 1. Tudósítás Deák Ferencz és Veresmarty Mihály miskolczi időzésekről, 73. sz. Birtokba bocsátás, 1846. jún. 31. A miskolczi színházról, nov. 16., nov. 23. 1847. aug. 25.), a Miskolczi hivatalos Közlönyben (1848. jún. 16-tól a miskolczi közleményeket írta névtelenül); a szabadságharcz után a miskolczi helyi lapoknak volt a dolgozótársa, utolsó czikke a Borsodban (1886. 8. sz. Kun János emlékezete), a Borsodmegyei Lapokban (1886. 20. Takarékpénztári dolgokról).
Munkája: A miskolczi takarékpénztár alapszabályai. Miskolcz, 1876.
Jegyei: -ij, ‐46., XXX., -cs-S.
Borsodmegyei Lapok 1884. 40. sz., 1886. 38. sz. és önéletrajzi adatok.