köz- és váltójogi ügyvéd, nyug. kir. törvényszéki biró, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1811. máj. 1. Tisza-Derzsen (Hevesm.), hol atyja Szűcs István ref. lelkész volt; a gymnasiumi, bölcseleti, hittani és jogi tanulmányok a debreczeni ref. kollegiumban végeztével Mező-Turra ment akadémiai rektornak; de a jogi pályára érezvén kiváló hivatást egy ideig Eperjesen patvaristáskodott, majd 1838-ban az ügyvédi oklevél megszerzése után az udvari kanczelláriánál nyert alkalmazást. 1839. a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott és ismeretei bővítése végett a bécsi egyetemen, mint cancelláriai gyakornok, az osztrák polgári és fenyítőjogot és váltójogot hallgatta, midőn azon év okt. a tiszántúli egyházkerület választotta a debreczeni főiskolában jogtanárrá; előzőleg Német-, Franczia- és Angolországban utazva, 1840. nov. 8. tanári állását elfoglalta. 1842. mint a superintendentiális levéltár rendezésével megbizott küldöttség, 1843-46-ig pedig mint az egyházkerületi tudományos választmány (literaria deputatio) jegyzője volt elfoglalva. 1846. decz. 18. a m. tudom. Akadémia levelező tagjának választotta. Ugyanazon évben Szabolcs megye táblabirájává neveztetett. 1847. a tiszántúli egyházkerület tanácsjegyzőjévé is felkéretett. Azután az új rendszer szerint felállított debreczeni jogakadémia igazgatótanára lett, melynél sok nehézséggel kellett megküzdeni, míg az a nyilvánosság jogával felruháztatott. Az 1856-57. iskolai évben Sz. a theologusoknak adta elő az egyházjogot és jogbölcseletet; azután a tanári pályát elhagyta és az állam szolgálatába lépett. A Thun-féle hirhedt pátens idejében, Szoboszlai superintendens mellett, ki őt titkárul használta, ezzel együtt közvetítő szerepet vitt a hatalom szándékai és az egyházkerület között, többször megfordult Bécsben és Budapesten, részt vett az előzetes tanácskozásokban és népszerűségét tönkre tette. Nem sikerült nekik az egyházkerületet megpuhítani és megnyerni Thun miniszter terveinek, de azt elnyerte, hogy 1857. szept. kinevezték iskolatanácsossá s a nagyváradi kerületbeli ref. és evang. iskolák felügyelőjévé. A hatvanas évek elején visszatért Debreczenbe, mint a kerületi tábla bírája; az alkotmány visszaállítása után pedig biró lett a debreczeni királyi törvényszéknél. Jogtudományi munkát többé nem írt, hanem éveken keresztül Debreczen monographiájához gyűjtött adatokat. Élte vége felé nyugalomba lépve, kizárólag csak egyházának élt és 1886. márcz. a debreczeni ref. egyház s főiskola gondnokává választották meg. Meghalt 1891. deczemb. 23. Debreczenben. A m. tudom. Akadémiában 1896. jún. 23. Ballagi Géza tartott felette emlékbeszédet.
Verseket írt a debreczeni Lantba (1832-35.), czikkei az Athenaeumban (1841. Töredékek egy utazó naplójából, 1842. 24., 25. sz. Vázlatok az észtani jogtörténeti rajz köréből), az Akadémia Értesítőjében (1848. A tételes jog philosophiájának történeti fejlődéséről s korunkban a polgárság javára kivívott haladásáról); a Pesti Naplóban (1854. 202., 203. sz. Eszmék a helv. hitv. debreczeni főiskolai 1850-54. tanévről), a Jogászgyűlés Évkönyvében (1870. Vélemény a magyar hazában létező jogi tanintézetek újból szervezését tárgyazó indítvány iránt); a Debreczen monographiájához gyűjtött adatokból részleteket adott ki 1849. az Alföldi Hirlapban, 1850. a Csokonai Lapokban, 1853. a Palugyay Imre Magyarország legújabb leírásában és a Hortobágy cz. hírlapban.
Munkái:
1. A magyar jogtan állásának a multhozi viszonyairól s korszerű haladásáról. Debreczen, 1840. (Tanári székfoglalója a Beszédek cz. gyűjteményes munkában).
2. Kis törvény, vagy népszerű törvénytudomány gyermekek számára. U. ott, 1845. (2. kiadás. U. ott, 1846.).
3. Elemi magyar magánjog, elébe tűzve a magyar közjognak és utána téve a magyar váltójognak vázolatát. Törvénytudományi kalauz gyanánt. U. ott, 1845. (Ujabb kiadása ezen cz. alatt: Magyar polgári törvénytudományi kalauz. 2. jav. és bőv. kiadás. U. ott. 1846.).
4. Házassági viszonyokat szabályozó újabb törvények s legfels. rendeletek, a tiszántúli helv. ev. lelkipásztorok részére összeszedve. U. ott, 1854.
5. Szabad kir. Debreczen város történelme. U. ott, 1871. Három kötet. 14 ábrával.
6. A debreczeni casino története... 50 éves jubileuma alkalmából. U. ott, 1884.
Kéziratban: Evangeliomi protestáns egyházjog, különös tekintettel Magyarországra (1855. Ism. A Hon 4., 6. sz.)
Olajfestésű arczképe a család birtokában.
Újabbkori Ismeretek Tára VI. 309. l.
Ferenczy és Danielik M. Irók I. 566. l.
Zelizy Dániel, Debreczen város leírása. Debreczen, 1882. 792. l.
Csokonai Album 1861. 226. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Új M. Athenás 430. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Debreczeni Ellenőr 1891. 262. l.
Vasárnapi Ujság 1891. 1. sz.
Debreczeni Prot. Lap 1892. 5. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 858. l.
Ballagi Géza, Emlékbeszéd Szücs István felett. Budapest, 1903. (Emlékbeszédek VIII. 1.) és a debreczeni ref. főiskola jegyzőkönyvéből.