birtokos Gombán. (Pestm.); bizalmas barátságban állott az akkor még ugyanott lakó Fáy Andrással. Maga Sz. is előszeretettel foglalkozott az irodalommal; Matthisonnak, Herdernek több költeményét lefordította, de csak kedvtelésből asztalfiókja számára. Írt azonban több csinos dalt, melyek közül egy pár, így: a «Sárga cserebogár!» és «Zöld csákó süvegem» kezdetűek, bár némileg módosult alakban, máig is fennmaradtak a nép ajkán. Szütsnek sajátkezűleg összeírt «Gyűjteményé»-ben meg van Fáy Andrásnak bizalmas barátjai számára írt sok tréfás verse és munkája, mint a «Pándi csoda», a «Restauratio», a «Nyulak instantiája Patay Pálhoz», «Juliánna nap a Pándi új házban», «Jánosits úr köszöntése József napján Fóth, Palota és Veres-Egyháza birái által», «Vőfélyi versek», Fáy kiadatlan két meséje sat.
Czikke a Hetilapban (1847. Tiszaszabályozás).
Munkái:
1. A kelet népe gazdasági állása a gyakorlati életben. Pest, 1842.
2. A pipás nemesek véleménye az adó, háziadó, örök-váltság, ingatlan birhatás, emancipatió, hitel, ősiség, a magyar és deák nyelv iránt... 1843-ban aratás alatt. Kecskemét, 1844.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1899. 199. l.