egyházi karnagy, zeneszerző, szül. 1856. márcz. 24. Rőtön (Vasm.); középiskolai tanulmányainak befejeztével a tanítói pályára lépett; már tanuló korában nyilvánulo zenei hajlamai azonban csakhamar Bécsbe vonták, a hol a legnevesebb zenetanárok vezetése mellett egészítette ki és fejezte be zenei tanulmányait. Tanulmányainak mindig legkedveltebb tárgya volt a XV. és XVI. század klasszikus egyházi zenéje, az ellenpontozatos zene és a zeneszerzés. Mint a szent Ambrusról nevezett bécsi orgonaiskola legelső növendéke 1885. kitüntetéssel nyerte el a végleges oklevelet. Rövid ideig orgonás és karnagy volt Kőszegen, később zenetanár a jezsuiták híres kalksburgi nemesek intézetében, jelenleg pedig a csorna-premontrei kanonokrend karnagya Csornán. Szerzeményei javarészt egyházi zeneművek szigorúan egyházi szellemben és modorban. Az 1897 őszén a székesfővárosban Bogisich Mihály püspök elnöklete alatt tartott első magyar egyházzenei kongresszus tanácskozásain feltünést keltett felszólalásaiban szakképzettségével. E kongresszuson alakult meg a magyar egyházi zene reformját czélzó Magyar Czeczilia-egyesület, melynek biráló bizottsága Bogisich Mihály, Szautner Zsigmond, Langer Viktor, Erney József, Lányi Ernő sat. Alig alakult meg ez egyesület, Sz. azonnal öt zeneművet nyújtott be egyszerre, melyet a biráló bizottság egyhangú dicsérettel fogadván, jegyzékébe felvett.
Szerzeményei javarészt egyházi zeneművek, melyek száma meghaladja a 70-et s felöleli a zeneköltészet majd minden ágát.
Munkája: A kath. egyházi zene. 1890.
Pallas Nagy Lexikona XV., 659. Pótlékkötet II. 1904. 690. l.