reformátor, valószínűleg Sztárán (Zemplénm.) született; a Ferencz-rendbe lépvén, Sárospatakon kezdte és Páduában fejezte be tanulmányait. 1524 körül Palóczi Antal udvari papja lett Sárospatakon, a kivel együtt részt vett a mohácsi csatában is. 1528. odahagyván a rendet, a reformáczió tanait kezdte terjeszteni, előbb Sárospatakon, azután máshol is. 1544 tavazsától Laskón működött és hét év alatt folytonos küzdelemmel, sőt élete gyakori veszélyeztetésével Baranyában és Slavoniában 120 protestáns egyházat alapított. Valószínűleg 1551. ellátogatott a Tiszántúlra, a hol Debreczenben és Gyulán időzhetett huzamosabban. Az általa alapított egyházak számára 1553. a superintendensi hivatalt is szervezte, mit természetesen ő maga foglalt el. Ugyanez évben tolnai pap lett; 1554. Szegedi Kis Istvánnak volt kénytelen átengedni a baranyai püspökséget; ő pedig a Tolnamegyében és talán a Baranya megye északi részében levő egyházak kormányzását folytatta, míg 1558. visszamenvén lelkésznek Laskóra, újra előbbi kerületének jutott élére. Pár évvel később Pápán lett lelkész, a honnét 1574 tavaszán Sopronba ajánlkozott magyar luth. prédikátornak, de ez állomást nem nyerte el. Mindamellett ez évben Pápáról mégis távozott, hogy hova, nincs tudva, s csak annyi ismeretes még életéből, hogy 1579. elüldözték hivatalából. Kilépvén a szerzetesi rendből, Luther példáját követve szintén megnősült, nőül vevén Bánóczi Istvánnak özvegyét; e házasságból származhatott az a Sztárai Mihály, kit hitbuzgó atyja szintén papi pályára nevelt és kit utóbb a pápai egyház hívott meg prédikátorául.
Munkái:
1. Cormoedia lepidissima de sacerdotio.
2. Az igaz papsagnac tikere. Krakkó, 1550. (Egyetlen példányának 3 levélből álló töredéke Toldy Ferencz könyvtárában egy XVI. századi erdélyi nyomtatvány fedeléből kiáztatva. Második kiadása: Magyar-Óvár, 1559. Egyetlen példány gróf Apponyi Sándor könyvtárában. Ism. Toldy F., Adalékok. Pest. 1870. I. 49. l.)
3. Achab Kyral Hytetlensegeröl es Illies Prophetanak megy feddeseröl valo szep Historia. Debreczen, 1574. (Megjelent a Hofgref-féle énekes könyvben is. Kolozsvár, 1553-58. Újabb kiadásai. Debreczen, XVI. száz. és 1619).
4. Historia Cranmerus Thomas Érseknek az igaz hitben való állhatatosságáról. Debreczen, 1582. (Ezen verses historia 1560-ban volt írva. Egyetlen példánya Nagy István könyvtárában volt).
5. Historia de Vita beati Athanasy Alexandriae Episcopi fidelissimi. Authore Michaele Starino. U. ott, XVI. század. (A Fáy-könyvtárban Tibold-Daróczon és a M. Akadémia könyvtárában, az utolsó levél híján).
Mindeme nagyobb s többi kisebb szépirodalmi munkáit Szilády Áron egybegyűjtve a Régi M. Költők Tára V. kötetében (1886.) adta ki. Szenczi Molnár Albert följegyezte róla, hogy postillákat is írt s a szentségek kiszolgáltatásának formáját szintén összeállította, de arról nem tesz említést, hogy ezek nyomtatásban is megjelentek volna. Énekei egy része a zsoltárokból, állítólag a reformátusok énekes könyvében van foglalva s jelenleg is használtatik. Zeneértő lévén, sok éneket hangjegyekre alkalmazott s dallamokat készített.
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1847. 21. sz. (Énekei).
Danielik, M. Irók II. 328. l.
Toldy F., Magyar költészet története. Pest, 1867. 166., 181. l. és összegyűjtött munkái III. k.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 12., 57., 100., 157., 158., 221. l.
Szabadság (Nagyvárad, 1880. 62., 64. sz. Márki S.).
Nagy Sándor, Sztárai Mihály élete és művei. Budapest, 1883.
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára V., VI. k.
Batizfalvi István, Magyarországi Prot. egyház története. Bpest, 1888. 9. l.
Keresztény Magvető, 1888. 85. l.
Dunántuli Prot. Közlöny, 1890. 8. sz. (Származási helye).
Pallas Nagy Lexikona, XV. 832. l.
Hajnal, 1899. 4. sz. (két drámájáról).
Zoványi Jenő, Theologiai ismeretek Tára III. 298. l.