Szöllőssy Ferencz (nagy-szöllősi)
Kossuth Lajos elnöki titkára, erdélyi székelyföldi származású, hol atyja gazdatiszt volt; a kolozsvári ref. kollégiumban tanult; onnét katonának állott; de a katonai élet nem tetszett neki; Bécsben a kórházban őrültnek tetette magát és megszabadulva a katonaságtól, Törökországba vándorolt, hol mint táborkari tiszt részt vett az 1829. orosz-török háborúban. Fevzi Ahmed török rendkívüli követet elkisérte Szent-Pétervárra; már ekkor beszélt francziául. Visszatérve, a kis-ázsiai bányák megvizsgálására küldetett, azokat jó karba helyezte. 1835. Albániába küldték a csendőrség szervezése végett; itt a felkelők elől Skutariba menekült, hol máj. 19. szept. 19-ig ostromolták, 1836. febr. Erdélybe tért vissza, hol mint engedély nélkül kivándorolt criminális kereset alá vétetett s három évig folyt a pöre. Miután fölmentették, a kormány kinevezte Zimonyba keleti tolmácsnak; itt pár év alatt több nyelvet sajátított el, úgyhogy 14 nyelven beszélt. A szabadságharcz alatt Kossuth Lajos titkára lett és a világosi napok után Kossuthtal együtt menekült Törökországba; itt a menekültek mellé adatott nagyúri biztosúl és Kis-Ázsiában egy évig tartózkodott; onnét Maltába, Franczia- és Spanyolországba ment fürdők használata végett. 1851. szept. Párisba érkezett és a cs. nagy könyvtár használata mellett a mesmevizmussal foglalkozott. 1853. ápr. visszatért hazájába. Egyik életrajzírója szerint (Napkelet 1854.) ő fedezte fel az osztrákoknak a Kossuth által az Állion hegy tövében 1849-ben elásott magyar koronát és a koronázási jelvények rejtek helyét. Meghalt 1854. márcz. 31. Oraviczán 48 éves korában.
Munkái:
1. Napkeleti képek eredeti rajzokban. Kolozsvár, 1838.
2. Kossuth és a magyar emigratió török földön. Függelék: Utirajzok. Pest, 1870. (Szerző életrajzával a névtelen kiadótól).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pécskai Ujság 1899. 13. sz.
Ellenzék 1892. 231. sz. Debreczen 1892. 235. sz.