Szőgyény Zsigmond (magyar-szőgyéni)
alkanczellár, Sz. Imre szabolcsi alispán és Krucsay Mária fia, szül. 1775. márcz. 27. Kis-Várdán (Szabolcsm.); hivatalos pályáját 1796. a fiumei kormányszéknél kezdette, 1800. a szabolcsi nemesi fölkelő seregnél századosi ranggal hadbiróságot viselt. 1801. a közalapítványi igazgatóságnál ügyész, 1810. a kir. táblánál biró, 1814. udvari tanácsos, 1821. kir. személynök és Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesült vármegyék főispáni helytartója, 1824. a szent István-rend vitéze lett. Az 1825. zajos országgyűlés kezdetén, melyen királyi személynöki minőségben elnökölni volt hivatva, a király, József főherczeg nádor által személyesen betegágyához hozott királyi kézirattal magyar kir. alkanczellárjává nevezte ki s egyszersmind a szent István-rend középkeresztjével díszítette fel s ezzel belső titkos tanácsosi rangra is emelte. Meghalt 1826. febr. 8. Pozsonyban.
Munkája: Sermo Ill. Dni S. Sz., Quem conclusio Pro more judiciorum termino in saecularem memoriam constabilitae in anno 1824 excelsae curiae regiae in palatio exc. tabulae septemviralis utraque tabula simul constitula anno 1824. die 20. Dec. dixit. Pestini. (Magyar szövege: Próbafordításban: Helmeczy Mihály által).
Tudom. Gyűjtemény 1828. V. rézm. arczk. (Fábián Gábor).
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 845., 848. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona X. 807. és gyászjelentés.