ügyvéd, országgyűlési képviselő, Sz. Vilmos megyei számvevő és Langsfeld Anna fia, szül. 1821. ápr. 26. Dobsinán (Gömörm.), jogot tanult, letette az ügyvédi vizsgát s 1840-44. Gömör vármegye tiszti ügyésze s táblabírája volt. 1844. a csetneki réz- és vasgyárak igazgatóságát vállalta el, s e téren szerzett kitünő avatottságának az irodalmi téren is jeleit adta. 1848-ban tagja volt a pánszláv lázítók felett ítélt statariális bizottságnak; ugyanez évi decz. 8. mint mozgosított nemzetőri százados részt vett Schlick tábornok ellen a kassa-budaméri csatában. 1849. mint a Madarász-féle réz-, vas- és papiros gyárak kezelője, Debreczenben Duschek penzügyminiszternek állampénzjegypapiros szállítására szerződött. A tiszai evang. egyházkerület jegyzője, a gömöri evang. esperesség felügyelője volt; 1869., 1876. és 1878. a rozsnyói kerület országgyűlési képviselővé választotta s előbb mint Deák-párti, később mint mérsékelt ellenzéki a törvényhozásban és bizottságokban, ezek közt a fontos pénzügyi bizottságban részt vett. Előbb Csetneken lakott, utóbb Budapestre tette át lakását, hol az iparegyesületnek munkás vezértagja s 1882-től alelnöke volt. Meghalt 1893. márcz. 31. Alsó-Kubinban.
Mint író az ipar körébe vágó czikkeket írt különböző lapokba; országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Vasárnapi Ujság 1893. 26. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XV. 800. l.
Nemzetségi Zsebkönyv. Nemesi Családok. Bpest, 1905. I. 604. l. és gyászjelentés.