orvosdoktor, egyetemi tanár, Sz. Vilmos ügyvéd és Steinhübel Natália fia, szül. 1859. decz. 18. Lőcsén; orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte s 1884. orvosdoktorrá avattatott. 1885-ben a Stefánia-gyermekkórházban segédorvos lett és itt működött, félévi tanulmányút levonásával, öt évig. Ez intézetből való kilépése után a székesfővárosi Szt.-János-kórházban a járó gyermekbetegek osztályának vezetését vette át mint kinevezett rendes orvos. 1894. a budapesti egyetemen a gyermekgyógyászatból magántanárrá képesíttetett. A gyermekgyógyászat köréhez tartozó czikkei az Orvosi Hetilap, Gyógyászat szaklapokban, a Budapest főváros közkórházainak Évkönyvében, a Jahrbuch és Archiv für Kinderheilkundeban jelentek meg; a M. Orvosi Archivumban (A női tej s tehéntej nuclein tartalmáról s Ujabb adatok a női tej és tehéntej fehérje anyagainak ismertetéséhez); A Belgyógyászat kézikönyvének III. kötetében (A szájbetegségekről cz. fejezet); a Pallas Nagy Lexikonában a gyermekgyógyászat körébe eső czikkeket írta.
Munkái:
1. Gyrmekgyógyászati kórrajzok. Bpest, 1891. (Többekkel).
2. Fractura baseos cranii és következményei leptomeningitis trauma után vagy pedig egyszerű meningitis tuberculosa? U. ott, 1899. (Különny. az Orvosi Hetilapból).
3. A vörhenyes vesegyúladás therapiája. U. ott, év n. (Különny. az Orvosi Hetilapból).
Pallas Nagy Lexikona XV. 799. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.