jog- és államtudományok doktora, nyug. állami főreáliskolai tanár, Sz. Ferencz iskolamester, falusi jegyző és Barbay Ágnes fia, szül. 1827. febr. 10. Velenczén (Fehérm); atyja, miután elnyerte a verebi jegyzői és mesteri hivatalt, 1828. márcz. 12. oda vitte családját; Sz. otthon kezdett tanulni s 1837. felvették a budai gymnasium első osztályába; a hat osztály bevégzése után a pesti egyetemre került, hol a két évi bölcseleti tanfolyam alatt franczia, olasz és görög nyelvet is tanult, ekkor már beszélte a német és latin nyelvet; az angol, tót és szerb nyelvet is megtanulta. Beiratkozott a pesti kir. tanítóképzőbe. Az 1848. márcz. napok után a képzőintézetben is május közepén fejeztetett be a tanév és ő atyjához ment Verebre, a ki mellett segédtanító lett és ez időtől fogva folyvást a tanítás terén maradt. 1850-51. Budán lett segédtanító, de félév letelte után atyja ismét magához vette. 1851. szept. Székesfejérvárt fogadott el segédtanítói állást, míg 1852. márcz. végén a pécsi normáliskola reálosztályának rendes tanárává nevezték ki. Szabad idejét a történelem és földrajz tanulmányozására fordította. Első munkája megjelenésekor annak 250 példányával a Szent-István-társulatnak alapító tagjai közé lépett. Az 1854. decz. 7. megnyitott székesfejérvári reáliskola tanára lett és ő volt az iskola jegyzője és évkönyveinek szerkesztője. 1861. okt. végén került a budai reáliskolához; itt azonban a germanizáló törekvések és betegeskedése miatt nem volt maradása, ezért nyugdíjaztatását kérte, melyet ideiglenesen fizetése harmadával (280 frttal) 1866. febr. 1. meg is nyert. Ekkor a gyorsírászattal foglalkozott és az egyetemi könyvtárnál díjnok lett, az egyetemen pedig jog- és államtudományokat hallgatott. 1867. okt. 12. letette az államvizsgát a jogtörténelemből. Hét félévi egyetemi tanulása után a második (bírói) és 1869. a harmadik (államtudományi) vizsgát is letette. Ekkor a budai állami tanítóképzőhöz nevezték ki ideiglenes tanárnak. A jogi doktori szigorlatok letevése után a jogi kar néki ítélte a doktori százforintos ösztöndíjat. 1871. júl. 28. tartotta nyilvános vitatkozását a hamis váltók jogerejéről és a gyorsírászat nemzetgazdasági fontosságáról. Ekkor nyitották meg Székely-Udvarhelyt az állami reáliskolát, melynek tanárává kinevezték és 1871. okt. elején oda utazott. 1874. okt. elején a győri állami főreáliskolához helyeztetett át. 1885-ben nyugalmaztatott.
Beszélyeket írt a győri Hazánkba (1848.), a Hölgyfutárba; czikkeket írt a Tanodai Lapokba a Sürgönybe, Magyar Ujságba, Magyar Világba (1860-69.), Udvarhelybe (1872-1873.), a Győri Közlönybe és a győri Hazánkba (1875-1882.) sat.
Munkái:
1. Vezérfonal a magyar és ausztriai történelem tanulásához. Tanulók számára. Pécs, 1852. (2. bőv. kiadás. Székesfehérvár, 1855.).
2. Az ausztriai birodalom földrajza és történelme, a tanuló ifjúság számára. Pécs, 1853.
3. Magyarország földrajza. Népiskolák számára. Írta Sz. l. U. ott, 1853. (2. kiadás U. ott, 1854.).
4. Ausztriai honismeret, különös tekintettel Magyarországra. «Magyarország földrajzá»-nak 3. kiad. Sz.-Fehérvár, 1855.
5. Szépirodalmi dolgozatok. U. ott, 1858.
6. Harmadik nyelvkönyv (Magyar nyelv és irálytan). Bécs, 1858. (Később a budai egyetemi nyomdában több kiadást ért).
7. A gyorsírászat rövid történelme Noe Henrik olasz gyorsírászattanából ford. Pest, 1868. (2. kiadás).
8. A római Corvin-codexek fényképi másolatának rövid ismertetése paleog. és tört. szempontból. Buda, 1871.
9. A Vágvidéki székely telep. Tört. tanulmány. Sz.-Udvarhely, 1873. (Különny. a székelyudvarhelyi főreáliskola Értesítőjéből).
10. Udvarhelyszék és Udvarhely város rövid leírása, földrajzi, statiszt és tört. tekintetben. U. ott, 1874. (Különny. a székelyudvarhelyi főreáliskola Értesítőjéből).
11. A metanasta jászok magyar nemzetisége. Tört. tanulmány. Győr, 1875. (Különny. az áll. főreálisk. Értesítőjéből).
12. A magyarok történelme. A középtanodák alsóbb oszt. számára (1526-ig). U. ott, 1875., 1877. Két füzet. (I. 2. kiadás. U. ott, 1875., 3. kiadás. A magyarok történelme előzményei, vagyis a jász-hunavar évezred. U. ott, 1877.).
13. Kútfőtöredékek a magyarok történelme jász korszakához. (Kr. e. 112-378. Kr. u.). U. ott, 1875.
14. Történelmi nyelvészet. A Don és Tisza vidékén használt őskori szók elemzése. Irodalmi tisztázás. U. ott, 1876. (2. kiadás. U. ott, 1876).
15. Magyar történelmi időrend vezérfonala. Bpest, 1877. Két füzet.
16. A görög és góth helyes olvasás. Győr, 1878.
17. A Duna és Don vidék világtörténelme a római latin császárok korában (Kr. e. 30-476. Kr. u.). Az eredeti kútfők és újabb nyomozások alapján. Az uralkodók különféle táblázataival és egy paleographiai függelékkel. U. ott, 1878.
18. Dácia meghódítása és a Traján-oszlop képei. Az 1874. bevégzett phototypographiai képgyűjtemény szerint ismertetve. Egy paleographiai függelékkel és egy gót kézirat hű másának melléklésével. U. ott, 1878.
19. Győrvidék hajdankorából. Történelmi apró nyomozások. U. ott, 1879. (Különny. a győri főreáltanoda Értesítőjéből).
20. Magyarország hajdankora a vízözöntől a római hódításig. A szerző életrajzával. U. ott, 1880.
21. A Tirnai és Beczkói Szombathy család Beczkó rövid történelmével és a beczkói nemesek jegyzékével. Bpest, 1892. (Beczkó 2 tájképe, czímerrajz és két családfa).
22. Szombathy Ignácz rövid önéletrajza. Hely és év n.
Alapította és szerkesztette a Gyorsírászati Lapot 1863. januártól; az Udvarhely cz. hetilapot 1872. jan. 1-től 1873. febr. 13-ig Székely-Udvarhelyt, mely lapnak kiadója is volt; szerkesztette és kiadta az Élő nemesség cz. nemes családok félhavi szakközlönyét. 1900. okt. 5-től 1902. januárig 12. számát. Álneve és jegye: Nonquis Sedquid és (sz.) a hírlapokban. (1860-1862.).
Kapczy, Gyorsírás 27., 30. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.