a m. kir. hétszemélyes tábla bírája, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1807. máj. 1. Bársonyoson (Veszprémm.), honnét szülei nem sokára születése után Győr-Szent-Mártonba költöztek, hol atyja több évig polgári foglalkozást űzött; e helyen nyerte Sz. az oktatást az elemi tárgyakban; midőn pedig 11. évét elérte, atyja őt Győrbe vitte a gymnasium II. osztályába és már azon időtől fogva származik Karvassy Ágosttal, ki iskolatársa volt, ismeretsége és halálig tartó barátsága. A gymnasiumi és bölcseleti tanulmányokat, egy évet kivéve, melyet a soproni gymnasiumban töltött, Győrött végezte, a jogiakat magánszorgalom által sajátította el, és minekutána atyjának kora halála folytán bekövetkező mostoha anyagi viszonyai miatt kénytelen volt magántanítói minőségben egynéhány évet tölteni, 1830. gróf Eszterházy Károlynál, akkori tolnavármegyei főispánnál titkár lett; Sz. ügyessége, életrevalósága és mindenben hűséges eljárása folytán főnöke a főispáni ügyekben is őt használta legjobb sikerrel; minélfogva Tolna vármegyében és utóbb más megyékben is táblabírónak neveztetett ki. Az 1839-40. országgyűlés alatt, midőn gróf Eszterházy Károly helyettes főlovászmester volt, de őtet a megyei vagy családi viszonyok Pozsonytól többnyire távol tartották, Sz. vitte az egész főlovászmesteri hivatalt és az azzal járó rendtartást, úgy, hogy annak folytán 1840. decz. 24. az újonnan felállított váltótörvényszékhez Pozsonyban törvényszéki jegyzőnek neveztetett ki és pár hó mulva gyakran mint szavazattal előadó bíró is alkalmaztatott; 1847. febr. 25. ugyanazon váltötörvényszéknél rendes bírónak neveztetett ki. Az 1854-ben életbe léptetett új igazságügyi szervezésnél a magyar érzelmű egyének helyét idegenek foglalták el, e sors érte Sz.-t is; ugyanis ő, ki előbb már sok évig váltótörvényszéki tanácsos volt, a pozsonyi országos törvényszékhez csak tanácsjegyzőnek neveztetett ki; azonban ezen méltatlan eljárás ellen panaszt tett ő felségénél és még azon évben visszanyerte előbbi rangját és fizetését; de már 1855. júl. 18. Trencsénbe megyei törvényszéki bírónak átmenni kényteleníttetett. Midőn Pozsony városát elhagyta az ottani kereskedői testület az iránta való ragaszkodását és háláját bizonyítandó, ezüst serleggel tisztelte meg. 1856. máj. 18. a pesti váltótörvényszéknél tanácsnok lett és jún. 28. kezdte működését; 1861. márcz. pedig a váltófeltörvényszékhez rendes bírónak neveztetett ki. Ugyanazon év decz. 18. a m. tudom. Akadémia a törvénytudományi osztály levelező tagjáúl választotta. 1867. máj. 17. a m. kir. igazságügyi miniszter felterjesztésére ő felsége hét személynöknek nevezte ki. Midőn 1867. márcz. egy codifikáló bizottság a perrendtartásra nézve összeállíttatott, ő lett ennek elnöke, és azon év aug. 15. a m. kir. igazságügyminiszterium által új kereskedelmi váltó és csődtörvényjavaslat kidolgozásával bízatott meg, ezt Posch Ágoston pozsonyi ügyvéd közremunkálásával be is végezte. A váltóügyvédi vizsgálatokban és a m. kir. egyetemi bírósági államvizsgálatokon mint vizsgáló tag szintén közreműködött. Meghalt 1862. decz. 25. Pesten. Nejétől Nyeregjártó Alojziától, kivel 1833-ban kelt egybe, egyetlen fia maradt Szinovácz Gyula, ki anyja halálakor kir. táblai fogalmazó, később kir. törvényszéki biró volt, és Karvasy szerint «művei által a honi szépirodalom körül, különösen a drámai és novellistikai téren, magának érdemeket szerezni iparkodott.» A m. tudom. Akadémiában 1868. máj. 4. Karvasy Ágoston tartott Sz. fölött emlékbeszédet.
Czikkei a Jogtudományi és Törvénykezési Tárban (1855. Az új váltótörvény körül), a Törvénykezési Lapokban és a Törvényszéki Csarnokban (1856-60), a Magyarországban (1861. 27., 28. sz. A rendeletileg behozott egyességi törvényről), az Akadémiai Értesítőben (Új F. a philos., törv. és tört. tud. oszt. Közlönye III. 1864. A váltó eredete, czélja és jogi természete. Székfoglaló).
Munkái:
1. Rövid értekezés a magyar játékszínnek Budapesten állandón leendő megállapításáról. Pozsony, 1835.
2. Közönséges ausztriai váltórendszabály és váltótörvénykezési eljárás kérdések és feleletekben. U. ott, 1854. (Német czímmel és szöveggel is).
3. Az uzsoratörvényekről. Pest, 1867. (Értekezések a törvénytudományok köréből I. 1.).
M. Akadémiai Értesítő 1868. 181. l. (Emlékbeszéd).
Petrik Könyvészete és Bibliogr. és gyászjelentés.