orvosdoktor, budapesti gyakorló orvos, előbbinek és Rosendahl Hilmának fia, szül. 1881. márcz. 6. Budapesten; gymnasiumi tanulmányai első három évét a kegyesrendiek kolozsvári, a többit pedig u. e rend budapesti főgymnasiumában végezte. 1898-tól 1903-ig a bpesti egyetemen készült az orvosi pályára s u. itt avatták fel orvosdoktorrá 1904. jún. 25-én. Még egyetemi tanulmányai idejében az 1899. év jún., júl., aug. hónapjait Tübingában töltötte, hol Lenhossék és Froriep tanárok anatomiai előadásait hallgatta. 1903. szept. 1-től 1904. szept. 1-ig a bpesti egyetem kórboncztani intézetében működött mint Genersich tanár tanítványa; majd 1906. okt. 1-ig u. ez egyetem II. sz. belgyógyászati klinikáján képezte magát a belorvostanban. Az 1906-7-i tanévre a budapesti orvostudományi kar által a Wagner-féle ösztöndíjjal tanulmányútra küldetvén, Münchenben, Berlinben és Bernben foglalkozott belorvostani tanulmányokkal. Münchenben Müller tanár vezetése alatt mint volontaire volt a II. sz. belklinikán alkalmazva. Külföldről hazatérve egy ideig még a II. sz. belklinikán, majd 1908 első felében a bpesti egyetemi idegbajosok klinikáján dolgozott, 1908. jún. 17. óta a bpesti szt. Rókus-kórház X. orvosi osztályán Wenhardt tanár oldalán mint bejáró orvos működik.
Munkái:
1. A mellhártya-endothelioma kórképéről. Bpest, 1906. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból).
2. Az extractum digitalis depuratum (Digipuratum Knoll) hatása a vérkeringési rendszerre. Megjegyzések a digitalis hatásmódjáról. U. ott. 1909. (Különny. az Orvosi Hetilapból).
3. Anaemia perniciosa esete. A Közkórházi Orvostársulatban tartott bemutatás. (Sajtó alatt).
Önéletrajzi adatok.