bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja és osztálytitkára, az előbbinek és Gancsházi Gancs Klementinának fia, szül. 1857. máj. 26. Pozsonyban; a gymnasium első két osztályát szülővárosában, a többit Budapesten végezte. Korán kezdett irogatni és németből, francziából, angolból fordítani; már 1873-tól kezdve jelentek meg ismeretterjesztő czikkei és fordításai különféle fővárosi lapokban, s 1874-ben rendes fordítója volt Beöthy Zsolt «Athenaeum»-ának. Az érettségi vizsgálat letevése után 1875. a budapesti egyetem bölcsészeti karának rendes hallgatója lett és három éven át finnugor nyelvészeti s magyar és német irodalmi tanulmányokkal foglalkozott. 1876-ban jelent meg első munkája, a mely a magyar irodalomnak ú. n. nemzetietlen koráról szólt, s ezt követte 1877-ben a második, szintén magyar irodalomtörténeti. Ezeken kívül egyetemi évei alatt több kisebb irodalomtörténeti dolgozatot is bocsátott közre. Ugyancsak 1877-ben elnyerte a M. T. Akadémia egyik pályadíját «A tudomány, irodalom és művészet állapota Magyarországon Mátyás trónraléptétől a mohácsi vészig» cz. pályamunkájával, a melyet még gymnasiumi tanuló korában kezdett írni. Ezt azonban nem adta ki, mert ekkor már teljes erejét nyelvészeti tanulmányoknak szentelte, a melyekben az örökérdemű Budenz József volt vezetője, mestere. Első nyelvészeti dolgozata 1878-ban a Magyar Nyelvőrben jelent meg. Ugyanebben az évben letette a bölcsészetdoktori szigorlatot és a középiskolai tanárvizsgálatot. 1879-ben nyelvészeti tanulmányok czéljából állami ösztöndíjjal Finnországba utazott és egy évet töltött ott. A finn nyelvet, a melylyel már néhány éven át foglalkozott, csakhamar gyakorlatilag is elsajátította és azután anyagot gyűjtött megírandó finn-magyar szótárához. A helsingforsi finn színház igazgatójának fölkérésére lefordította Szigligetinek egy színművét («A czigány»-t) finn nyelvre, s ezt megjelenése után elő is adták. Jalava Antallal együtt finn nyelven magyar nyelvtant írt, s ez a Finn Irodalmi Társaság kiadásában jelent meg. Hazatérése előtt, 1880-ban házasságra lépett Rosendahl Hilmával, a helsinforsi finn színház tagjával. Miután Finnországból visszatért, előbb segédszerkesztője, azután másfél évig szerkesztője volt az Ország-Világ cz. képes lapnak. 1881-ben könyvtári tisztviselő lett a M. Nemzeti Múzeumban, s ugyanabban az évben a helsingforsi Finn Irodalmi Társaság megválasztotta levelező tagjának. 1883-ban a budapesti egyetemen a finn nyelv és irodalom magántanára lett. 1884-ben a helsingforsi Finnugor Társaság és a M. T. Akadémia megválasztotta levelező tagjává. Az 1885-6-i tanév második felében mint helyettes tanár magyar nyelvészeti előadásokat is tartott a budapesti egyetemen. 1886-ban a magyar nyelvtudomány és irodalomtörténet nyilvános rendkívüli, 1888-ban nyilvános rendes tanára lett a kolozsvári egyetemen s 1891-ben följogosítást kapott a finnugor összehasonlító nyelvészet előadására is. Vezető tanára volt a középiskolai tanárképző intézetnek és tagja a középiskolai tanárvizsgáló bizottságnak. Az 1890-91-i tanévben dékánja s a következőben prodékánja volt a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karnak. 1891-ben az Erdélyi Múzeum-Egylet bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztálya megválasztotta titkárának, s mint ilyen két évig szerkesztette a szakosztály folyóiratát, az Erdélyi Múzeum-ot. Ugyanabban az évben a helsingforsi egyetemen a finn nyelv és irodalom tanszéke beöltés alá kerülvén, más külföldi szakférfiakon kívül tőle is véleményt kértek a pályázók tudományos működésének értékéről, s véleménye az egyetem elé terjesztetett és a többi ügyiratokkal együtt nyomtatásban is megjelent. 1893-ban kineveztetett a budapesti egyetemre az ural-altaji összehasonlító nyelvészet rendes tanárává s egyúttal vezető tanára lett a középiskolai tanárképző intézetnek és a modern philologiai szemináriumnak, továbbá tagja az orsz. középiskolai tanárvizsgáló bizottságnak. 1896-tól fogva szerkesztője a Nyelvtudományi Közleményeknek. A M. T. Akadémia ugyanabban az évben rendes tagjává, a nyelvtudományi bizottság pedig 1898-ban s azután több ízben elnökévé választotta meg. 1903-ban a helsingforsi egyetem bölcsészeti kara fölkérte, hogy mondjon véleményt a finnugor nyelvészet tanszékére pályázók tudományos munkásságáról. (Véleménye megjelent az egyetem hivatalos ügyiratai között). 1904-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalakulásakor megválasztotta alelnökévé. 1906-ban a M. T. Akadémia Gyulai Pál leköszönése után megválasztotta az I. (nyelv- és széptudományi) osztály titkárává. Ugyanabban az évben tagja lett az orsz. tanítóképző-intézeti tanárvizsgáló bizottságnak. 1907-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte az orsz. fölső nép- és polgáriskolai tanító- és tanítónő-vizsgáló bizottság elnökévé és a tanítóképző-intézeti tanárjelöltek kollégiumainak miniszteri biztosává. 1908-ban a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztálya tagjai közé választotta.
Sokszor volt érettségi vizsgálatokon kormányképviselő vagy elnök, s irodalmi ünnepeken több ízben volt képviselője a M. Tud. Akadémiának és a budapesti egyetemnek. Részt vett tantervek, utasítások, vizsgálati szabályzatok, az iskolai helyesírási szabályzat készítésében és mint az országos községi törzskönyvbizottság egyik nyelvész-szakértője éveken át közreműködött a helységnevek megállapításában.
Czikkei, ismertetései és bírálatai a következő lapokban, folyóiratokban, évkönyvekben, gyűjteményes munkákban stb. jelentek meg: Athenaeum (1874: Egy olasz krónika a hunnokról), Közérdek (1875: A keszthelyi Helikon), Figyelő (1875: A gúnyos elem népdalainkban, Csokonai vígjátékai; 1876: Egy ismeretlen magyar dráma a mult századból, Egy teljes magyar irodalomtörténet érdekében; 1877: Czwittinger Dávid, Czwittinger követői, A magyar irodalomtörténet első rendszeresítői, A kritika kezdete a magyar irodalomtörténetben, Irodalomtörténeti monografiáink, Toldy Ferencz; 1878: Vörösmarty mint nyelvész), Fővárosi Lapok (1875: A nemzeti visszahatás 1790-ben, Amade László, Versjátékok; 1876: A magyar nyelv és irodalom állapota 1711-1772-ig, Török világ Magyarországon; 1879 és 1880: Finnországról szóló tárczaczikkek), Vasárnapi Ujság (1876: Egy ismeretlen költőnő a mult századból, Ugoletti Tádé), Magyarország és a Nagy Világ (1876: Egy háromszáz-éves magyar dráma), Századok (1876: A magyar történetirodalom 1711 és 1772 közt), Életképek (1876: A magyar és a német Bánkbán), Földrajzi Közlemények (1876: Egy magyar hittérítő úti élményei a mult század derekán), Egyetemes Philologiai Közlöny (1877: Plautus és Lessing; 1883: Vámbéry «A magyarok eredete» cz. munkájának bírálata; 1884: Lönnrot Illés, Hunfalvy «Nyelvtudomány és nyelvtanítás» cz. munkájának ismertetése; 1885: Winkler H. «Uralaltaische Völker und Sprachen» cz. munkájának ismertetése; 1890: Ahlqvist Ágost; 1892: Budenz József; 1895: Szarvas Gábor; 1900: Az -n személyrag eredete; 1901: A magyar helyesírás szabályai), Ellenőr (1878: Egy magyar nyelvművelő társaság 1792-ben), Magyar Nyelvőr (1878: Végtére, véghetetlen; 1879: Az aj- alapszó és családja, Taval, Szófejtések; 1884: Volt-e a magyar nyelvnek tagadó igéje? 1885: Az új tájszótár; 1887: A magyar nyelv a népiskolában; 1888: A birtokos személyragozásról, Két névragunk eredete; 1890: Leány, Szóvegyítés, Főnévi igenév mint birtokosjelző? Labiális illeszkedés, Adalékok a magyar-ugor szótárhoz, Ortológia az iskolában, Örökkön örökké, Hibás olvasás; 1891: Alakmagyarázatok, A -képpen rag magyarázata, Alakvegyülés; 1892: A mondat meghatározása, A szenvedő igék képzése, Csáklya, Az új tájszótár, A Tájszótár helytelenségei, A zárt ë; 1893: A magyar nyelvbe átvett oláh szavak, Szélhámos; 1894: Athual, fial; 1895: Jelentésváltozások, Hogy hangzott a magyar nyelv az Árpádok korában? 1903: Adalékok a Halotti Beszéd olvasásához; 1904: A Budapesti Hirlap helyesírása), Magyar Tanügy (1878: Névy L. Retorikájának bírálata), Magyar Könyvszemle (1878: Finn bibliografia; 1884: A magyar nyelvtudományi irodalom bibliografiája), Orsz. Középiskolai Tanáregyleti Közlöny (1878: Heinrich G. «Német balladák és románczok» ismert.), Budapesti Szemle (1879: Budenz J. «Über die Verzweigung der ugrischen Sprachen» ismert.; 1880: A finn parasztok; 1881: A finnek története; 1883: Hunfalvy P. «Vámbéry's Ursprung der Magyaren» ismert.; 1903: Válasz Lehr Albertnek; 1904: Megjegyzések Lehr Albert feleletére), Nyelvtudományi Közlemények (1879: M. köt- és finn köyttä-, Révai magyar-ugor nyelvhasonlítása; 1881: Ahlqvist «Suomen kielen rakennus» cz. művének bírálata; A vepsz nyelvről; 1893: Setälä E. «Die Tempus- und Modusstammbildung der finnisch-ugrischen Sprachen» cz. munkájának ismert.; 1894: Labiális illeszkedés a cseremisz nyelvben; 1895: Mikkola J. «Berührungen zwischen den westfinnischen und slavischen Sprachen» cz. munkájának ismert.; 1896: Egy állítólagos összetétel, Esperest; 1897: Középkori nyelvemlékeink olvasása; 1898: Minta; 1899: A gyulafehérvári glosszák, Vámbéry «Noten zu den alttürkischen Inschriften der Mongolei und Sibirien» és Velics A. «A khínai nyelv szerepe az ural-altaji, indoeurópai és sémi nyelvekben» cz. művének bírálata; 1900: A -vel rag eredete; 1901: A gyakorító -z képző. Az -ít képző történetéhez; 1902: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára; 1903: A tővégi rövid magánhangzók kérdéséhez, Az -n és a -nak, -nek személyrag eredete, Hét; 1904: Az Árpád-kori szóvégi u-betük mivolta; 1905: Simonyi Zs. «A magyar nyelv» cz. művének bírálata, Jonh; 1906: Kúnos I. Oszmán-török Nyelvkönyvének bírálata, Leg-; 1907: Felelet Kúnos Ignácz válaszára; 1908: Adalék a finnugor fokváltakozáshoz), A Hon (1880: Nyelvi küzdelmek Finnországban), Kirjallinen Kuukauslehti (Helsingfors, 1880: a magyar versidomról), Uusi Suometar (Helsingfors, 1880-1883; magyarországi levelek; Kuuluuko unkarin kieli suomalais-ugrilaiseen kieliheimoon?), Magyar Lexicon (1881: Finnország), Ország-Világ (1880: Az ezer tó országa, Hogy élnek a finn parasztok? 1881: Beöthy László «Menyasszony» cz. regényének befejezése), Unkarin Albumi (1881: Niitä-näitä kielitieteen alalta), Nemzet (1883: Budenz József), Pesti Napló (1884: Budenz József), Budenz-Album (1884: Az ugor népek, A finn igeképzéstanból, Mássalhangzók gyengülése a finn nyelvben, Adalékok az ugor nyelvek jelentéstanához, A pää szó szerepe a finn nyelvben), Nemzeti Nőnevelés (1884: A nőnevelés Finnországban), A Kisfaludy-Társaság Évlapjai (1885: A finn irodalom története), A kolozsvári Ferencz József tudomány-egyetem Actáiban (1891: A nyelvtudományról és néhány más tudományhoz való viszonyáról), Akadémiai Értesítő (1891: Alakmagyarázatok; 1902: Jelentés a Karacsay-kódex nyelvéről), Hunfalvy-Album (1892: Alakmagyarázatok), A magyar irodalom története (képes), szerk. Beöthy Zsolt (1894: A nemzetietlen kor), Finnisch-ugrische Forschungen (1901: Über den ursprung des personalsuffixes -n im ungarischen; 1905: Über den ursprung der personalsuffixe -n und -nak, -nek im ungarischen), Anzeiger der Finnisch-ugrischen Forschungen (1902: Phonetische schrift für die finnisch-ugrischen sprachen), Magyar Nyelv (1905: A Halotti Beszéd másolat-voltáról; 1908: Pesthy Gábor származása), Journal de la Société Finno-Ougrienne (1905: Das ungarische translativsuffix -vé, vá), Aika (1907: Muinais-unkarilaisten uskonto), Árpád és az Árpádok (1908: A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége).
Külön megjelent fordításai:
1. Thackeray. Titmarsh Sámuel históriája. Budapest, 1876.
2. Flegler Sándor. A magyar történetírás történelme. Sayous Eduárd. A magyar történelem kútforrásai. U. ott, 1877. (Olcsó Könyvtár 38. sz.).
3. Flegler Sándor. Szalay László és munkái. U. ott, 1878. (Olcsó Könyvtár 56. sz.).
4. Flegler Sándor. Kölcsey Ferencz. U. ott, 1879. (Olcsó Könyvtár 49. sz.).
5. Szigligeti Edv. Mustalainen. Helsinki, 1879.
Kiadás: Dugonics András följegyzései. Budapest, 1883. (Olcsó Könyvtár 162. sz.).
Munkái:
1. Irodalmunk története 1711-1772-ig. Budapest, 1876. (Ism. Századok, Budapesti Szemle, Tájékozó, Pester Lloyd 258. sz., Hon 115. sz., Pesti Napló 115. sz.)
2. A tudomány, irodalom és művészet állapota Magyarországon Mátyás trónraléptétől a mohácsi vészig. (A M. Tud. Akadémia Gorove-jutalmával jutalmazott pályamű 1877. Kéziratban az Akadémia levéltárában).
3. A magyar irodalomtörténet-írás ismertetése. U. ott, 1877. (Különnyomat a Figyelőből.
2. kiad. U. ott, 1878. Ism. Budapesti Szemle, Kelet Népe 95. sz., Ellenőr 83. sz., Pesti Napló 83. sz., Hon 85. sz.)
4. Unkarin kielen oppikirja. (Írta Jalava Antallal együtt). Helsingfors, 1880.
5. Az ezer tó országa. Budapest, 1882. (Ism. Fővárosi Lapok 50. sz., Pester Lloyd 60. sz., Pesti Napló 76. sz., Prot. Egyh. és Isk. Lap 221. l., Uusi Suometar 83. és 85. sz.)
6. A magyar nyelv rokonai. Budapest, 1883. (Ism. Egyetértés jan. 14. Nemzet jan. 28.)
7. Kuuluuko unkarin kieli suomalais-ugrilaiseen kieliheimoon? Helsingfors, 1883. (Különnyomat az Uusi Suometarból).
8. A magyar nyelv eredete. Észrevételek Vámbéry Á. «A magyarok eredete» cz. művének nyelvészeti részére. Budapest, 1883. (Különnyomat az E. Philologiai Közlönyből).
9. Suomen kielen heimolaiset. Helsingfors, 1883. (Ism. Valvoja).
10. Finn-magyar szótár. Budapest, 1884. (A M. Tud. Akadémia 1886-ban a Marczibányi-mellékjutalommal tüntette ki. Ism. E. Philologiai Közlöny, Uusi Suometar 41. sz.).
11. Iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon. I. és II. r. U. ott, 1884. (I. r. 2-14. kiad. 1884, 1886, 1888, 1889, 1894, 1897, 1898, 1899, 1900, 1901, 1902, 1904, 1906.
II. r. 2. 10. kiad. 1886, 1889, 1894, 1899, 1900, 1902, 1904, 1905, 1908.
Ism. 1884: Magyar Tanügy, Prot. Egyh. és Isk. Lap, Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közlöny, Felső Nép- és Polg. Isk. Közlöny, Nemzeti Nőnevelés, Budapesti Hirlap febr. 27.)
12. Rendszeres magyar nyelvtan. U. ott, 1885. (2-11. kiad. 1888, 1889, 1892, 1897, 1898, 1899, 1901, 1903, 1905, 1907.
Ism. 1885: Egyet. Philol. Közlöny, Budapesti Hirlap; 1898: Magyar Paedagogia).
13. Révai Miklós és Verseghy Ferencz életrajza. Pozsony, 1885.
14. Horváth Mihály és Szalay László életrajza. U. ott, 1885.
15. Magyar olvasókönyv. I-III. r. Budapest, 1887. (Ism. Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közlöny. I. r. 2-11. kiad. 1889, 1891, 1893, 1894, 1897, 1898, 1899, 1900, 1901, 1902, 1905, 1906; II. r. 2-8. kiad. 1890, 1894, 1898, 1899, 1901, 1902, 1905, 1908; III. r. 2-7. kiad. 1891, 1897, 1900. 1901, 1902, 1905).
16. A magyar nyelv rendszere. U. ott, 1887. (Ism. Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közlöny, E. Philologiai Közlöny).
17. A magyar nyelv. (Az előbbinek teljesen átdolgozott második kiadása). U. ott, 1897. (Ism. Magyar Nyelvőr.
3-7. kiad. 1899, 1902, 1904, 1906, 1909.
3. kiad. ism. Egyet. Philol. Közlöny 1903.)
18. A nyelvtudományról és néhány más tudományhoz való viszonyáról. (Dékáni beszéd.) Kolozsvár, 1891. (Különnyomat az egyetemi Beszédek gyűjteményéből).
19. Magyar tájszótár. Budapest, I. 1893-1896; II. 1807-1901. (A M. Tud. Akadémia 1900-ban a nagyjutalommal tüntette ki. Ism. Budapesti Hirlap 1893. 212. sz., Nyelvtud. Közlemények XXIII., Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlöny 1894, M. Nyelvőr XXVI. 1897., Anzeiger der Finnisch-ugrischen Forschungen IV.)
20. Budenz József: Finn nyelvtan. 3. kiad. (Átdolg.) U. ott, 1894. (=Finnugor Kézikönyvek. I. Ism. Nyelvtud. Közlem. XXIV., Egyet. Philol. Közlöny XIX. 1895.
4-6. kiad. 1896, 1900, 1905.).
21. Finn olvasókönyv mondattani példatárral. U. ott, 1895. (=Finnugor Kézikönyvek. II. 2-4. kiad. 1896, 1902, 1908).
22. Hogy hangzott a magyar nyelv az Árpádok korában? U. ott, 1895. (Különnyomat a Magyar Nyelvőrből. Ism. Archiv für slavische Philologie XVIII.)
23. Magyar Nyelvhasonlítás. (I. Bevezetés a finnugor összehasonlító nyelvészetbe. II. Vázlatos összehasonlító magyar nyelvtan. III. Összehasonlító szójegyzék.) U. ott, 1896. (=Finnugor Kézikönyvek. III.) 2. kiad. 1903; 3. kiad. 1905. (Ism. M. Nyelvőr XXVI. 1897; Egyet. Philol. Közlöny XXVII. 1903; XXX. 1906.)
24. Finn-magyar szójegyzék. U. ott, 1905. (=Finnugor Kézikönyvek. IV.)
25. Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft. (Sajtókészen a lipcsei Göschen-féle Sammlung számára).
Álnevei és jegyei: Szamosfalvi Gergely, Salgó Tarján (M. Nyelvőr), Unkarin Matti (Uusi Suometar), Q. (Nyelvtud. Közlem.)
Pallas Nagy Lexikona XV. 722.
Uusi Suometar 1902. 8. sz.
Tanulók Lapja 1895. 7. sz. arczk.
Új Idők 1896. 22. sz. arczk.
M. Tud. Akadémiai Almanach 1885 stb. és önéletrajzi adatok.