Szinegh Györgyné (Molnár Ilona)
csáktornyai és somossi Molnár János 1848-49. honvéd-őrnagy és Bónsó Constantine leánya, szül. 1842. aug. 18. Szolnokon; mint honvédtiszti árvát Bartakovics egri érsek neveltette Egerben, később Gráczban; a prózát Szvorényitől, a verselést Mindszentytől, a szavalást Tárkányitól tanulta; 1862-65. Szolnokon leánynevelő-intézete volt; 1867. Aradon néhány főrangú növendéket tanított. Az 1861. ébredés idején Szolnokon a társaséletben, hangversenyeken és szavallati estélyeken szerepelt. Később férjhez ment Szinegh György kir. adótárnokhoz. 1873-1887. táviró-vezetőnő volt Kis-Várdán; 1888-tól u. ott nyugdíjban él és két nőegyletet létesített, ezek egyikének («rongyegylet») elnöke.
Munkatársa volt a Kalocsai Néplapnak (1858-tól); a 60-as években Emilia «Családi Kör» cz. szépirodalmi hetilapjába, a Hölgyfutárba és a Divatcsarnokba (beszélyt, költeményt) írt.
Munkái:
1. A nőkebel világából. Debreczen, 1873. (Beszélyek).
2. Ima 1886. okt. 28. tartott hg. primás Simor János aranymiséje alkalmára... Kis-Várda, 1886.
Előfizetési felhívást adott ki «Cloe» cz. beszélyére. Kéziratban: Beamterek cz. regénye.
Önéletrajzi adatok.