pápai plébános, esztergomi apát-kanonok, szül. 1833. aug. 21. Malaczkán (Pozsonym.); a hittudományokat a pesti központi papnevelőben végezte. 1856. szept. 21. fölszenteltetett. Ezután a nagyszombati gymnasiumban tanár s egyszersmind az érseki konviktusban tanulmányi felügyelő lett, mely állásában nyolcz évig megmaradt. 1864. júl. 29. a nagyszombati szentszék jegyzője, 1866. febr. 28. primási szentszéki jegyző, 1875. febr. 21. herczegprímási titkár lett. 1880. febr. 15. pozsonyi, 1881. nov. 6. esztergomi kanonokká, 1884. aug. 2. széplaki apáttá, 1893. okt. 24. nagyszombati helynökké, 1894. ápr. 16. pápai prélátussá neveztetett ki. A káptalanban 1888. nov. 27. nyitrai, 1896. febr. 1. székesegyházi főesperessé lépett elő. Meghalt 1907. decz. 28. Esztergomban. Életében és végrendeletében összesen 221,900 koronát adott jótékony czélra.
Mint a nagyszombatvidéki katholikus tanítóegyesület díszelnöke évenként megnyitó beszédet tartott, melyek a kath. lapokban jelentek meg; így az 1900. okt. 25. közgyűlésen: De La Salle sz. János pedagógiája cz. a Katholikus Tanügyben (1901. 22. sz.)
Pallas Nagy Lexikona XV. 698. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 511. l.
M. Állam 1907. 298., 1908. 8. sz.
Budapesti Hirlap 1907. 308., 309. l.