Szilágyi Virgil (székelyföldvári)
ügyvéd, szül. 1824. nov. 28. Écskán (Torontálm.), hol atyja Sz. Endre gazdatiszt volt; az első oktatást házi nevelőtől nyerte; 1835. Hód-M.-Vásárhelyre küldték iskolába, 1839 őszén szüleivel Pestre költözvén, a bölcseletet itt az egyetemen hallgatta. 1840. nov. 4. atyját elvesztvén, hat testvérével minden segély nélkül maradt; tehát tanítványok után nézett, hogy iskolai pályáját bevégezhesse. 1841. végén a joghallgatók közé iratkozott be, de veszélyes betegsége a tanfolyam félbeszakítására kényszeríté. 1842. febr. H.-M.-Vásárhelyre ment és ott az uradalmi ügyész, a ki atyjának egykori jó ismerőse volt, gyakornokul felvette. A jogtudományokból egymásután magánvizsgálatokat tett. Az 1844. pozsonyi országgyűlés alatt királyi táblai jegyzővé esküdött és visszatért főnőkéhez. 1846. jan. 24. ügyvédi oklevelet nyert és azon év ápr. 17. Csongrádmegye t. al-, aug. másod- és 1848. első jegyzőjévé neveztetett ki. Az 1848-49. szabadságharcz alatt tagja volt a megyei vészbizottságnak, 1850. febr. a csongrádmegyei császári biztos által megyei törvényszéki főjegyzőnek neveztetett ki, mit azonban el nem fogadott; hanem szept. végén Pestre költözött és 1851-től a Pesti Napló belmunkatársa lett és a külföldi rovat egy részét kezelte; sok fő- és tárczaczikket írt, az utóbbiak közül legtöbb alapossággal van írva: Az angol arisztokraczia cz. czikk. 1853 elejétől Gönczy Pál nevelő intézetében a magyar nyelv és a történelem tanára volt. 1854 nyarán a minden ügyvédtől kivánt vizsgát letette s csakhamar feltűnt törvényszéki védbeszédeivel. 1859. a Táncsics Mihály politikai perében mondott védőbeszédével, mely a jogászékesszólás egyik kiváló alkotása volt, s hazafias bátorságával az egész ország szivét megdobogtatta, többek közt mondván: «Felségárulásról nem lehet szó oly országban, hol nincs törvényes felség»; nagy népszerűségre tett szert. Az 1861. országgyűlésre ápr. 2. Pest-Józsefváros választotta meg képviselőnek. Az országgyűlésen is kitünt és már első felszólalásában tiltakozott az ellen, hogy Horvátországot üres lappal kinálják meg. Az országgyűlés feloszlatása után 1862 febr. 28. a katonai hatóság által elfogatott és felségárulási vád alapján (hogy az emigráczió tagjaival összeköttetésben van) halálra ítéltetett. Ezen ítéletet kegyelem utján 14 évi várfogságra változtatták és Péterváradra szállították. Még azon év nov. 23. neje felsőszopori Kovács Fanny Forgách gróf akkori kanczellárnál megkegyelmezését kieszközölte. Az osztrák-porosz háború alatt a Klapka-invasio napjának éjjelén a katonaság által elfogatott és katonai rögtönítélő biróság elé állíttatott oly vád alapján, mely alappal nem bírt és a katonai biróság kénytelen volt rendes eljárásra vinni át az ügyet. A nikolsburgi béke megkötése utáni napon az eljárást kegyelemből beszüntették és Sz. családjával együtt külföldön töltött két évet. Milánói tartózkodása alatt a legbensőbb érintkezésben állott Kossuthtal, Simonyi Ernővel, Irányi Dániellel és az emigráció többi tagjaival. 1867. Párisba ment, hol részt vett az emigráció tárgyalásaiban. Utóbb Berlinbe költözött, hol sűrűn érintkezett Bismarckkal, Schultze-Delitschschel és Dunckerrel. Ez idő alatt a Magyar Ujság hasábjain fejtett ki nagyobb publicistai működést. Onnét hazatérve 1869. márcz. 17. Hódmező-Vásárhely által országgyűlési képviselővé választatott. A következő országgyűlésre 1881. nov. 7. Székelyudvarhely választotta meg képviselőnek; ugyanitt választották meg 1884. jún. 14. Ezen országgyűlés vége előtt mandátumát letette és visszavonult birtokára. 1870. a kath. kongresszuson vezérszerepe volt és 1871. ő dolgozta ki a kath autonomia szervezeti tervét, valamint a kormánynak benyújtott emlékiratot. Meghalt 1892. decz. 30. Budapesten.
Politikai és jogi czikkeinek száma meghaladja az 1500-at.
Munkái:
1. Ujkor története 1516-1789. Pest, 1850. (Uj czímlappal: Éjszakamerika és a Pyrenei félsziget története a XVI., XVII. és XVIII. században. U. ott, 1851.).
2. A közérzület. U. ott, 1850. (Röpirat).
3. Szelíd fájdalmak. Regény. U. ott, 1853. Két kötet.
4. A végzet utai. Beszélyek. U. ott, 1855.
5. Betűsoros tárgymutató a törvényekhez és rendeletekhez, melyek az országos törvény- és kormány-lapok eddig kiadott hat évi folyamában és úgy a kiadott pótkötetben megjelentek. U. ott, 1856.
6. Magyar történeti képek. U. ott, 1856.
7. A válponton. U. ott, 1861. (Röpirat).
8. Országgyűlési beszéde 1861. máj. 18. U. ott.
9. A magyar magánjog visszaállításának kérdése. U. ott, 1861.
10. A nemzeti kérdés hazánkban. Irta: R. i. U. ott, 1861.
11. A megyék és városok rendezéséről. U. ott...
12. A törvénykezési reform alapelvei. U. ott, 1865.
13. A törvénykezés javításáról. U. ott, 1865.
14. A köztörvényhatósági önkormányzat biztosításáról. U. ott, 1867.
15. A katholikus autonomia kérdéséhez. U. ott, 1869.
16. Észrevételek Ghiczy Kálmán úrnak a kultuszminiszter úrhoz intézett interpellatiójára. U. ott, 1871. (R. i.).
17. Válasz Bartal György úrnak. U. ott, 1871. (R. i.).
18. A házasság felbontatlansága. Bpest, 1873.
19. Uzsora és kamatmaximum. U. ott, 1882. (R. i.).
Szerkesztette az Értesítő cz. szépirodalmi és vegyes tartalmú hetilapot 1852. febr. 1-től ápr. 26-ig (ebben: Hazánk és Fiume cz. hosszabb czikke jelent meg) és ennek folytatását a Budapesti Viszhang cz. szépirodalmi divatlapot 1852. máj. 2-tól 1853. tavaszáig, mikor a Délibábba olvadt; ez megszűnvén, Vahot Imrével szövetkezve, 1854. máj. 7. a Budapesti Viszhangot újra megindította, mely 1857. febr. 4. megszűnt; a Törvénykezési Lapokat ideiglenesen szerkesztette és kiadta Császár Ferencz halála után 1858 aug. végétől szept. 25-ig, mikor megszűnt.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók. Pest, 1856. I. 556. l.
Jelenkor- Encyclopaedia 183. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1869. 28. sz. arczk.
Népzászlója Naptára 1869. 40. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Budapesti Hirlap 1892. 361., 1906. 65. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 614., II. Pótkötet 1904. 673. l. és önéletrajzi adatok.