a jogtudományok doktora, országgyűlési képviselő, volt m. kir. igazságügyi miniszter, val. belső titkos tanácsos, szül. 1840. ápr. 1. Nagyváradon. Középiskoláit szülőhelyén befejezve, a jogot Bécsben, Németországban és Budapesten hallgatta, majd ügyvédi gyakorlatra lépett. Ekkor hírlapírással is kezdett foglalkozni, a Pesti Naplóba és Magyarországba dolgozott. 1867-ben a miniszterium megalakulván, Horváth Boldizsár az igazságügyminiszteriumba hívta meg, hol titkár, majd osztálytanácsos lett. Tevékenysége itt főleg a törvények előkészítésére irányult. 1870. megbízást nyert, hogy a törvénykezési rendtartást, főleg pedig a bűnvádi eljárást tanulmányozza Angolországban, a hova azon év ápr. el is indult. Visszatérve, 1871. a miniszterelnökségnél felállított törvénykészítő bizottság tagja lett és ugyanazon év őszén Gyula-Fehérvárott képviselővé választatott. Első nagyobb beszédét 1872. mondta a választási törvény tárgyalásakor. A törvénykészítő bizottság három évi működés után megszűnvén, mint miniszteri tanácsos kilépett. 1874. a budapesti egyetemhez a büntetőjog és politika rendes tanárának neveztetett ki. A parlamentben a Deákpárthoz tartozott, az 1875. fusio után a szabadelvű párthoz csatlakozott, de 1877. végén a vámkérdés miatt kivált a pártból és a coalitio, az egyesült ellenzék tagja és egyik vezére lett. A delegátiónak állandóan tagja volt és részt vett annak tárgyalásaiban. A pénzügyi bizottságban is ő képviselte pártját. 1886. márcz. 11. a közigazgatási reformjavaslat tárgyalásakor nagyobb beszédet mondott és a mérsékelt ellenzék clubjából kilépvén, ezután is «szabadelvű ellenzékinek» maradt. 1878-tól 1887-ig a budapesti józsefvárosi kerületet képviselte. Az 1887. választások alkalmával a siklósi kerületben kisebbségben maradt, de nemsokára Pozsony város I. kerülete megválasztotta, a melynek mandátumát 1892. és 1896-ban újra elnyerte. A dunamelléki ref. egyházkerületnek 1876. világi főjegyzője (1898. főgondnoka), és a felső-baranyai egyházmegyének 1885. gondnoka lett. 1889. belépett mint igazságügyi miniszter a Tisza-kabinetbe, addig a pártokon kívül állván. Mint miniszternek első gondja volt a birói és ügyészi szervezet reformja, a táblák és főügyészségek decentralisatiója, a felügyelet rendezése, a bírák kiképzése, előkészítő szolgálat rendezése és új ügyvitel. Párhuzamosan ezzel haladt a jogállapotok részletes javítása és a nagy organicus reform előkészítése, mely a bűnvádi és polgári eljárás rendszeres reformját és a polgári törvénykönyv codificatióját foglalja magában. A börtönügy reformját is megvalósította. Tagja volt a gróf Szapáry- és Wekerle-kabineteknek; az utóbbiban az egyházpolitikai törvények tervezésében, kidolgozásában és parlamenti megvédelmezésében igen nagy része volt. Ezen kabinet lemondása után közóhajra elvállalta a képviselőház elnöki székét, a mely méltóságra 1896. újra megválasztották. 1891-ben val. belső titkos tanácsos lett, az ezredéves ünnepélyek alkalmával pedig a vaskorona-rend I. osztályát nyerte. Ezen ünnepélyek során a jún. 8. felvonulás alkalmával az országgyűlés két házának hódolatát ő tolmácsolta ő felségeik előtt rendkivüli hatást keltett beszédben. 1898. decz. 6. történt a hirhedté vált Tisza-lex elfogadása a szabadelvű pártban és Sz. decz. 7. bejelentette a képviselőházban lemondását az elnökségről és kilépett a szabadelvű pártból. Bánffy lemondása és Széll Kálmán kormányalakítása után azonban a disszidensekkel együtt, visszatért a szabadelvű pártba. A m. tudom. Akadémia 1897. máj. 6. tiszteleti tagjának választotta. Karlsbadból jövet 1901. júl. 31. budapesti lakásán halva találták. Nagyváradon 1903. márcz. 1. szülőháza helyét emléktáblával és mellszobrával jelölték meg; a Tátrában 1904. emlékoszlopot állítottak azon a helyen, hol rendesen megpihenni szokott. A budapesti kerepesi-úti temetőben 1908. okt. 18. ünnepélyesen leleplezték síremlékét, mikor Vavrik Béla mondta az ünnepi beszédet.
Munkái:
1. Politikai jegyzetek, Sz. egyetemi előadásai után. Közli Takáts Zoltán. Bpest, 1887-88. Három kötet. (Kőnyomat a m. n. Múzeumban).
2. Büntetőjogi jegyzetek. Sz. egyetemi előadásai után közli Takáts Zoltán. U. ott, 1888. (Kőnyomat a m. n. Múzeumban).
3. Nyilt levele választóihoz U. ott, 1898. decz. 20. (Németül is).
4. Ferencz Ferdinánd főherczeg nyilatkozatának beczikkelyezése tárgyában mondott beszédei. U. ott, 1900. nov. 6., 12. és 13.
5. Szilágyi Dezső beszédei. U. ott, 1906., 1909. Két kötet. Fénynyom. arczk. (I. k. Szerk. Dr. Fayer László: Közös ügyek. Közös egyetértéssel czélszerűbben elintézendő ügyek. A keleti kérdés. A Tisza-Széll-féle kiegyezés. II. k. Szerk. Vikár Béla: Az egyházpolitika).
Kákay Aranyos, Nagy férfiaink. Bpest, 1874.
Vasárnapi Ujság 1878. 19. sz. arczk., 43. sz. arczk., 1901. 31. sz. arczk., 32. sz., 1903. 10. sz. 14. sz. 32. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1879. 47. sz. arczk.
Esztergom és Vidéke 1879. 60. sz. arczk.
Ország-Világ 1880. 263. l. arczk.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 352. l.
Pesti Hirlap 1901. 212. sz.
Budapesti Hirlap 1901. 209. sz.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. Corvina 1909. 7. sz.