ref. főiskolai tanár, maros-vásárhelyi származásu; tanulmányait az ottani ref. kollegiumban végezte; négy évet töltött a marburgi, göttingai, stuttgarti és a bécsi egyetemen. Haza jövén, gr. Bethlen Sándor fiai: Imre és Sándor mellett volt nevelő, mígnem a sz.-udvarhelyi főiskolához bölcseleti tanárul választatott; 26 évi szolgálat után 1823. nyugdíjaztatott. Élete végnapjait Udvarhelyt élte le.
Latin költeményei vannak a Socrates Redivivus (Claudiopoli, 1785) cz. munkában és a M. Kurir 1805. I. febr. Toldalékjában.
Czikkei a Tudom. Gyűjteményben (1825. 11. Székelyudvarhelyi rózsáskert; ebben a főiskola történetét 1674-1820-ig írja le); a Felső Magyarországi Minervában (1828. VI. Székelyudvarhely, a nemes székely nemzet anyavárosának leírása; az ottani «Csonkavár» ismertetésére vonatkozólag nagy becscsel bírnak azon feliratok, melyek a vár bástyái egyes kövein annak történetét illustrálták, s ma már többé nem találhatók; általa maradtak fenn a régiségeket kutató utókor számára, 1830. IV., 1832. II.).
Philosophiai Pályamunkák 1835. 114., 154., 139. l.
Kis Ferencz, A sz.-udvarhelyi főiskola története. Sz.-Udvarhely, 1873.
Uj Magyar Athenás 408. l.