ref. lelkész, szül. 1797. Kis-Kun-Szabad-Szálláson; gymnasiumi tanulmányait Kun-Szent-Miklóson kezdte és Debreczenben végezte; ezután Nagy-Igmándra (Komáromm.) ment három éves tanítónak. 1824. a papi vizsgát letette s felszenteltetvén, Válba (Fehérm.) rendeltetett lelkésznek; egy év mulva a Gyürky k. a.-ok vallásoktatójának hivatott meg. 1826. a tassi ref. egyház rendes lelkészének választotta; a solti egyházmegye aljegyzője, majd főjegyzője volt; végre tanácsbírói hivatalt is viselt. Meghalt 1866. máj. 22.
Munkája: Az ártatlanul szenvedő, nem szerencsétlen, mikor nyomorúságot szenved, hanem boldog. Egy 5 esztendeig és 8 hónapokig nyomorgott ker. úri asszonyságnak, úgymint Bernátfalvi Bernát Therezia asszonynak ez előtt T. Földváry Pál úr hitvesének végső tisztességtétele alkalmával tartott halotti emlékbeszédében mutogatta. Pest, 1836.
Prot. Naptár 1868. 69. l.
Petrik Bibliogr.