Szent-Péteri István (sajószentpéteri)
ref. lelkész, szül. Sajószentpéteren; Debreczenben tanult, hol köztanítói és contrascribai állást is viselt. Innét rektornak ment Kecskemétre, azután pedig külföldre látogatott el, hol 1677. júl. 24. az odera-frankfurti egyetem hallgatói közé lépett. Hazájába visszatérve, 1679. turkevei lelkész lett, de már 1686. Hajdúnánáson működött, 1691. pedig a szentmihályi egyház élén állott; azonban innét 1709. nyarán elmozdította a közzsinat. Tiszalöki pap is volt, de hogy mikor, nincs tudva. Egyéb életeseményei ismeretlenek.
Munkái:
1. és 2. sz. munkáját l. a Magyar Irók XII. kötet 51. h. Sajó-Szentpéteri névvel közölt hiányos életrajzban.
3. Izrael Szekerei és Lovagjai... Debreczen, 1691.
4. Táncz pestise... U. ott, 1697.
5. Hangos Trombita... (a részegség ellen). U. ott, 1698.
6. Ördög Szigonnya... (a káromkodás ellen). U. ott, 1699.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 277. l.