Szent-Miklóssy Alajos (primóczi)
ügyvéd és birtokos, Sz. László kir. tanácsos és szlavniczai Sándor Krisztina fia, szül. 1793. okt. 12. Királyiban (Gömörm.); középiskolai pályáját Rozsnyón, Pesten, Nagyszombatban, Gyöngyösön, a bölcseletit pedig Váczon végezte; a jogtudományok hallgatására 1813. Egerbe ment. 1816. szept. 26. ügyvédi vizsgát tett és magát egészen a közügyeknek szentelve, a politikai pályára lépett. 1817. Borsodmegye tiszteleti aljegyzőjévé, 1818. törvényszéki biróvá, 1819. Nógrádmegye rendes másod aljegyzőjévé választatott. További sorsát Bajzának egy leveléből, melyet 1828. decz. 8. Toldy Ferenczhez írt, tudjuk meg: «Szentmiklóssy lemondott hivataláról (1826) barátinak kényszerítésökre s ugy hallom Pestre megy lakni. Őneki örökre vége! mondják, hogy a szertelen ital egészen elrontotta.» (A m. tudom. Akadémia levéltárában). Erdő-Tarcsán telepedett le. Kazinczyval való szorosb ismeretség után, annak útmutatására kezdett az irodalmi téren haladni, s költői neve csakhamar meg lőn alapítva. Írt egy regényt is: Az állhatatos szeretet jutalma cz., melyet Kazinczy tanácsára tűzbe vetett. Irályára nagy befolyással volt a franczia nyelv, melyet Egerben a franczia fogolytisztekkel való társalgás közben tanult meg. Meghalt 1849. ápr. 6. erdő-tarcsai (Nógrádm.) magányában, hol utolsó éveit tölté.
Írt lyrai költeményeket, epigrammákat, meséket, elbeszéléseket, Schiller költeményeiből fordításokat, néhány birálatot a Tudományos Gyűjteményben (1817-18., 1820., 1822-23. 1829). Költeményei az Erdélyi Múzeumban (1815-17), a Szépliteraturai Ajándékban (1821-23, 1826), a Zsebkönyvben (1822), az Aurórában (1822-24., 1828-30), a Hebeben (1824-26.), F. M. Minervában (1826), Aspasiában (1824), a Koszorúban (1828-29), az Uraniában (1829). Levelei Kazinczyhoz, Erdő-Tarcsa 1820. jún. 29. és júl. 11. (Kazinczy Ferencz Levelezése XVII.)
Munkái:
1. Hunyady László. Szomorú játék öt felv. Pest, 1820. (Előadták Budán 1835. márcz. 30. és decz. 17.)
2. Bökversek. Eszmék a magyar nemzeti szín s szellem védelmének ügyében egy művész tévedései s alaptalan igényei ellen. Honvárytól. U. ott, 1830. (Ism. Bajza, Kritikai Lapok 79-89. l.)
3. Mesék. U. ott, 1840.
Álneve Szerényi Vilmos (a Tudom. Gyűjteményben).
Bertha cz. regényét is említi egyik életrajzírója, de ezt nem ismerem, talán kéziratban maradt.
Ferenczy és Danielik, Magyar írók I. 449. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 656. l.
Toldy Ferencz, Összes munkái IV. 103. l.
Petrik Bibliogr.
Bayer József, Nemzeti Játékszín története I. 487., II. 170., 196. l. és a M. Dráma története I. 308. l.
Irodalomtörténeti Közlemények VIII. 171., XI. 206. l. és gyászjelentés.