Szentkirályi Zsigmond (komjátszegi)
bányatanácsos, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, Sz. Mihály táblabiró és Radnótfáy Nagy Mária fia, szül. 1804. máj. 14. Kolozsvárt, hol alsóbb iskoláit végezte, valamint a jogot is 1821. aug. 31. a kir. lyceumban. Azon év szept. 3. a kir. főkormányszék tiszt. irnokai sorába vétetett fel, hol 1826-ig szolgált; még azon évben átkéredzett a kir. kincstárhoz Nagy-Szebenbe bányagyakornoknak és hivatali esküjét 1827. márcz. tette le; az 1827-28. éveket Selmeczen a bányászati Akadémián töltötte; 1829. ápr. 9. végzett. 1831. aug. 31. neveztetett ki a zalathnai bányatörvényszk ülnökévé, hol 1846-ig szolgált; ekkor moldvabányai bányamester s bányatörvényszéki elnökhelyettessé neveztetett ki. 1848. április 8. Oraviczára áttétetett mint bánsági főbányanagyi helyettes; ott működött decz. 25-ig, midőn Kolozsvárra kellett menekülnie, hol Csányi László melletti pénzügyi bizottságban munkálkodott, s ezen eltávozásáért Dersán cs. kir. biztos által hivatalától és fizetésétől 1849. jan. felfüggesztetett. Legutolsó megbizatása volt 1849. júl. 28. pénzügyminiszteri tanácsos- és biztosnak Debreczeni Mártontól küldetett ki. 1850. márcz. 1. és aug. 7. önigazolása végett a temesvári cs. kir. haditörvényszék elé idéztetvén, kétszeri kihallgatás után decz. 3. kelt rendelet által bányanagyi hivatalát előbb föltételesen, később végleg visszakapta. 1854. júl. 1. a bánsági cs. kir. kapitányság ideiglenes vezetésével bizatott meg. 1855. febr. 8. vagy ápr. 1. erdélyi bányakapitánynyá helyettesíttetett és még azon évben Zalathnára költözött. Végleges kinevezése 1859. máj. 3. történt, mikor bányatanácsosi czímet és rangot kapott. A bécsi cs. kir. birodalmi geologiai intézet az osztrák összbirodalom ásványtűzanyaga londoni kiállítása előmozdításáért 1862. máj. 12. levelező tagjává választotta. A m. tud. Akadémia már jóval előbb (1845. nov. 22.) szintén levelező tagjai közé sorozta. 1865. ápr. 9. nyugalomba vonult és visszaköltözött Kolozsvárra, hol 1867. aug. 25. polgármesterré választatott, mely hivataláról azonban betegeskedése miatt 1868. júl. 8. lemondott. Meghalt 1870. ápr. 16. Kolozsvárt. A m. tudom. Akadémiában 1877. jan. 29. Jakab Elek tartott fölötte emlékbeszédet.
Irodalmi munkásságát szintén Jakab Elek bőven tárgyalja idézett emlékbeszédében
Munkái:
1. A nemzet ünnepe az erdélyi magyar játékszín kinyitásakor. (Kolozsvár), 1821. (Költemény).
2. Méltgs. Losontzi gróf Bánffy Jósef úr ő Nagyságának tiszteletére, midőn ezen (valóságos belső titkos tanácsos) diszes hivatalában 1823. eszt. beiktattatott. (Kolozsvár) Költ.
3. Méltgos Wachsmann János úrnak, Erdélyben a n. szász nemzet ispánjának ezen diszes méltóságban az 1826. eszt. június 19. lett béiktatása innepére. (U. ott). Költ.
4. Az erdélyi bányászat ismertetése, nemzetgazdasági, köz- és magánjogi tekintetben. Kolozsvár, 1841.
5. Néhány törvényjavaslat a bányaipar ügyében. U. ott, 1849.
Szerkesztette és kiadta az Erdélyi Bányász-kalendáriumot 1844. és 1845. évekre és az Erdélyi Bányász-Almanachot 1846-ra Kolozsvárt.
Pesti Napló 1870. 113. sz. (Jakab Elek).
Vasárnapi Ujság 1871. 34. sz. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Jakab Elek, Emlékbeszéd Szentkirályi Zsigmond lev. tag fölött. Bpest, 1877. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből IV. 6.)
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.